Mándy György: Hogyan jöttek létre kultúrnövényeink? (Budapest, 1971)
Termesztett növényeink származásának kutatása
A termesztett növények eredete a mitológiában, mondákban A növénytermesztés kezdete és termesztett növényeink kultúrába vétele messzire benyúlik a történelem előtti időkbe. Évezredeken át az erről szóló ismeretek, hagyományok szóbeli közléssel jutottak egyik nemzedékről a másikra. Mikor már az ember eseményeit, történeteit leírni tudta, a termesztett növények eredetére vonatkozó mondákból már csak a leglényegesebb részletek maradtak meg, s a tényanyag javarésze feledésbe merült. Lassan ezek az ismeretek a vallási hiedelmek sorába kerültek, és mind a növénytermesztés tudásának megismerését, mind pedig a termesztett növények feltalálását az istenek cselekedeteinek tartották, és úgy hitték, hogy ezekre isteni lények tanították meg az embert, s a termesztett növényeket is ők adományozták. Az ókorban és a középkorban nagyon elterjedt volt a növények, különösen a fák és a gyógynövények tisztelete. A vallásos szertartásokban bőven kaptak helyet a különféle „szent növények”, illetve a vallásos szertartások helyeivé avatott szent ligetek és szent fák. Szutórisz részletesen foglalkozik könyvében a különböző népek mitologikus növényeivel, s sok érdekes, ezekhez fűződő hitregét, mondát is említ ezekkel kapcsolatban. Vélekedése szerint a becsült, tisztelt növények sokaságához tartoztak a termesztett növények is, amelyeket az egyes vallási szertartások alkalmával méltónak tartottak áldozati tárgyként felajánlani, hogy az istenek tetszését megnyerjék, a rontást elhárítsák stb. A növénytermesztésnek, sőt az egyes termesztett növényeknek is külön istenük volt, pl. a gabonák termesztésének (magának a búzának is) a görögöknél Démétér, az egyiptomiaknál Isis, a rómaiaknál Ceres (a gabonaisten tiszteletére rendezték a cereália-iinnepeket). A régi Mexikóban a gabona istennője (a kukorica isten) Ciníeutl volt, akinek kukoricakenyér-áldozatot mutattak be Cuzcoban a papnők: a Nap szüzei. Az istennő képét számos agyagfigurán, edényen örökítették meg: bizonyítva, hogy mekkora nagy tiszteletnek örvendett az óindián időkben (11. ábra). Franklin, a híres felfedező, a susquehannah indiánok főnökétől hallotta a kukorica „keletkezésének” mitikus történetét. A régi időkben az indiánok csak az elejtett állatok húsával éltek, s egyszer nagyon megcsappant a zsákmány, éheztek. Mégis, két fiatal vadásznak sikerült egy szarvast elejtenie, s éhesek lévén, a vad húsának 41
