Mándy György: Hogyan jöttek létre kultúrnövényeink? (Budapest, 1971)
A szántóföldi környezet formáló ereje
A szántóföldi környezet formáló ereje A vadon termő növény kultúrába vételével nemcsak az ember életformájában állott be forradalmi változás, hanem a növény környezeti viszonyában is. Vitatkozni lehetne, hogy ez a változás melyik vonatkozásban nagyobb jelentőségű. Kétségtelen, hogy akár az ember, akár a növény (és állat) viszonylatát nézzük, mindenképpen mélyrehatóan nagy esemény következett be. Ezt talán akkor még az első „honosítok” nem is látták, csak évezredek múltával tűnt ki, mekkora különbségek alakultak ki. Kis túlzással a termesztett növényt az ember „műtermékének” is lehet nevezni, azaz olyannak, amelyet a természet előtte még nem is ismert. Az ember keze tehát új élőlényeket formált ki. Olyan tulajdonságokat fejlesztett ki termesztett növényeiben és háziállataiban, amelyek nélküle nem is érvényesülhettek volna a természetben, vagy éppen nem is alakultak volna ki. Érthető tehát, hogy bizonyos idő múlva az őskori, majd az ókori ember bámulattal szemlélte a bekövetkezett változást, s mivel a teremtést csakis az istenek képességének tulajdonította, természetes, hogy a növénytermesztés „adományát” és magát a termesztett növényt is a földöntúli lények ajándékának vélte. Valóban emelkedett érzéseket kelt bennünk ma is, ha a szélben hajladozó búzatengert szemléljük, vagy egy szépen beállt ültetvényt csodálunk. Érezzük az ember évezredekbe visszanyúló géniuszának nagyszerű, teremtő munkáját... Kicsit megcsóváljuk a fejünket. Valóban, ez a hatalmas változás csak annak volt az eredménye, hogy a vadnövényekről begyűjtöttünk néhány magot, és a tanyahely közelében más növényektől megtisztított terület talajába juttattuk? Ennyi már elég is volt, 3* 35
