Mándy György: Hogyan jöttek létre kultúrnövényeink? (Budapest, 1971)
Az ember első termesztett növényei
tak. A jégkorszak utáni klíma (kb. i. e. 8000-ben) meleg jellegű volt ezen a területen (évi átlagban 2—3 C°-kal melegebb), mint a mai, s így nem volt akadálya a délről északra irányuló vándorlásnak. A neolitikus forradalom így hazánk területén is áthaladt, s az itt megtelepedett emberek már i. e. 5—4000. években kezdetleges növénytermesztést és állattenyésztést űzhettek. Az előbbiek alapján láthatjuk, hogy a gazdálkodás tudománya a Közel-Keletről nyugati irányba mintegy 3000 km vándorutat tett meg, és ehhez 2800 évre volt szükség. Ez annyit jelent, mintha évenkint átlagosan az előrehaladás 1,1 km lett volna, tehát igen lassú forradalmi „menetnek” mondható. Természetes, hogy a neolitikus forradalom a kiindulási helyéről . a szélrózsa minden irányában elterjedt, így észak felé is, s Transzkaukázián keresztül Ukrajna területére, majd Besszarábiába is eljutott. Itt az ún. Tripolje-kultúra fejlődött ki az új életforma ösztönző hatására. Keleti, sőt távol-keleti irányú terjedéséről nincsenek adataink. A megelőzőkben, kultúrtörténeti ismertetőnk során felsoroltuk azokat a fontosabb növényeket, amelyek a leletek tanúsága szerint a növénytermesztés kezdeti időszakában az ősember kezdetleges szántóföldjein a termést érlelték. Ezek a közlések azonban csak Eurázia északi felét érintették, s nem szóltunk még a keleti és déli részekről. Adatok híjával eléggé nehéz mindezt pótolni. Voltak ugyan ásatások a nem tárgyalt területeken is, azonban inkább kultúrtörténeti adatok kerültek elő. Valószínűnek látszik, hogy a növénytermesztés ezeken a területeken is a neolitikumban vagy az azt követő évezredekben megkezdődött, de a termesztett növények már mások voltak. A következőkben hozzávetőlegesen megemlítjük azokat a növényeket, amelyek ősi termesztésűnek látszanak. Északkelet-Euráziában, ahová Ázsia Ural hegységen túli területei (főleg Szibéria) tartoznak, az ott lakó népek főleg nomád életet éltek. A kezdetleges növénytermesztés növénye a pohánka és a mohar lehetett, de a köles termesztésére is gondolhatunk. Délkelet-Eurázia (főleg India, Kína, Japán stb.) területén, javarészt szubtrópusi-trópusi klímája folytán aligha termeszthette a neolitkori ember a mérsékelt égövi növényeket, hiszen az ilyen körülmények nem felelnek meg természetüknek. Itt más növényeket fogtak kultúrába. így került sor a rizs, az óriás mohar, a gabonaamaránt, a szemescirok (kaoliang) és a szója szántóföldi honosítására 28
