Mándy György: Hogyan jöttek létre kultúrnövényeink? (Budapest, 1971)

Az ember első termesztett növényei

gyakoriságuk azt mutatja, hogy e növények eléggé elterjedtek voltak. Érdekesen ugyanezen a vidéken van a rokon vadfajok elterjedési területe (areája) is.

A „termékeny félhold” területének keleti és nyugati részein voltak a legszorgosabb kutatások, s ezek igen érdekes, új megállapításokat eredményeztek. A keleti ásatások Kurdisztánban történtek, éspedig a Tigris felső és közép folyásától keletre (Északkelet-Irak, Délnyugat-Irán). A kutatásokat Braidwood, Howe és Reed olyan céllal végezte, hogy felderítse a növénytermesztés, valamint az állattenyésztés kezdetének bizonyítékait. A munka két évtizeddel ezelőtt, 1948-ban kezdődött, és hamarosan sikerült elég kielégítő áttekintést kapni az ősember életmódjának alakulásáról az i. e. százezer esztendő alatti időszakban. Egybevetve a különböző kutatási eredményeket, Reed a következő valószínű fejlődési menetet állította össze.

A legrégibb régészeti leletek a pleisztocénből származnak. A moustérien-korabeü ember a 100 000—40 000. évig terjedő időszakban még nomád életet élt, s hordái nagyvadra vadásztak (mammut, gyapjas orrszarvú stb.), de a vadon termő növényekről terméseket is gyűjtögettek. A nagyvadak eltűnésével az ősember a kisebb állatok (vadmarha, szarvas, vadjuh, vadkecske, sőt a vadló stb.) vadászatára tért át, de a növényi eledelt még mindig gyűjtögetéssel szedte össze.

A 40 000—15 000. évek közé eső időszakról sajnos, nincsenek közelebbi adatok (leleteket nem találtak), de valószínű, hogy a Zagrosz hegységben bekövetkezett nagyobb eljegesedés volt az oka annak, hogy az ősembernek a nagyvadak vadászatáról át kellett térnie a kisebb vadak vadászatára. A 15 000—10 000. esztendők időszakában az ősember már elhagyja a barlangi lakásait, és síkvidéki tanyahelyekre költözik. Ekkor még mindig gyűjtögetéssel szerzi meg növényi táplálékát, vagy egyéb növényi szükségleteit.

Az i. e. 9000. évben jelentős változás következik be. A Jarmo környékén történt feltárások kimutatták, hogy az ősember már állandó falutelepülésekben élt, sőt már valóban növénytermesztést és állattenyésztést űzött. Erre azonban szükség is volt. Néhány, számára fontos vadfaj, mint pl. a vadmarha, a szarvas, a leopárd stb. eltűnt e vidékről, csak a vaddisznó, a farkas, a róka stb. maradt meg. A vadjuh és a vadkecske a magasabb, hegyvidéki területekre húzódott vissza, és a gazella a távoli füves pusztákon élt. E területen

20