Mándy György: Hogyan jöttek létre kultúrnövényeink? (Budapest, 1971)

A fontosabb termesztett növények származása és elterjedése - Alma

91. ábra. A Malus nemzetség három fő fajának endemikus elterjedése és legnagyobb gyakorisági központja a nemes almának (ferdén vonalkázott terület)---------= a Malus pumila areája, ------= a Malus silvestris areája, ------= a Malus baccata areája

(Wilcox nyomán Papp E. rajza)

mértékben részes a Malus silvestris. Az ázsiai almafajtáknak más ősei vannak. Ilyen a Malus prunifolia és a Malus baccata. A fontosabb fajok elterjedési területei érintkeznek egymással, sőt az európai almák két fontos ősi alakja tekintélyes területen él egymás mellett Kelet-Európábán és Elő-Ázsiában (91. ábra). A nemes almafa vadon élő alakja a Balkáni-félszigettől és Délkelet-Oroszországtól kezdve kelet felé Transzkaukázián, Perzsián (Irán) és Turkesztánon keresztül észak felé az Altai-hegységig terjedő területen endemikus.

A nemes almafa (Malus pumila) géncentruma Vavilov meghatározása szerint a Fekete-tenger keleti partvidékétől Észak-Örményország és Transzkaukázia, valamint Irán és Türkmenisztán területén át húzódik a Tien-San nyugati vonulatáig, Alma Ata vidékéig.

Azok az alma-leletek, amelyek egy szalagműves kerámikus ősember kunyhója kultúrrétegéből előkerültek a Heilbronn melletti Böckingenben, igen aprók voltak. Az almák átmérője mindössze 14 mm, s felülete sima. Ez a legrégibb alma-maradvány, a meghatározások szerint, a paradicsomi alma (Malusparadisiaca) gyümölcse. A lelet kora i. e. 5000 év.

186