Mándy György: Hogyan jöttek létre kultúrnövényeink? (Budapest, 1971)

A fontosabb termesztett növények származása és elterjedése - Káposzta

zen lehet a kultúrrétegekben megtalálni. Természetesen a magvak meghatározása sem könnyű, mert a Keresztesvirágú (Cruciferae) növények családjában nagyon sok faj magva alakulásában hasonlít egymáshoz. Ezért sokkal kevesebb a leletek száma, mint ahogyan a káposzta elterjedtsége a régi időkben azt megkívánná.

Hat ős ...

A régebbi felfogás szerint a káposztának a vadkáposzta (Brassica oleracea var. silvestris) lenne az őse, amelyből leszármazott volna a kultúralakok nagy változatossága (89. ábra). Egy ősi alakból azonban ezt levezetni csak nagy fenntartással lehetne, s ezért az újabb felfogás a káposztaféléket több fajból származtatja, illetve a fajok kereszteződése alakította volna ki a változatosságot. A számításba vehető fajok a következők:

Brassica balearica (Dél-Franciaország, Olaszország és Spanyolország területén vadon él),

Brassica montana (Mediterrán hegyvidék),

Brassica insularis (Korzika szigetén),

Brassica rupestris (Szicíliában),

Brassica cretica (az Égei-tenger szigetein),

Brassica nivea, Br. atlantica, Br. villosa és Br. incana (sokfelé a Mediterránban),

Brassica alboglabra (Kína).

A fajkeresztezéseken kívül a formák kialakításában a mutációnak is jelentős a részesedése. Ezek a hibridpopulációkban kellő gyakorisággal is jelentkeztek. Az egyes alakcsoportokban gyakoriak voltak a párhuzamos mutációk is, amelyek a változatokban hasonló típusokat eredményeztek (90. ábra). Jó példa erre, amint az ábrán is látjuk, a káposztafej sokféle típusa, amely a fejeskáposzták körében éppen úgy jelentkezik, mint a kelkáposztáknál.

A vadkáposzta-fajok a kínai vadkáposzta kivételével, mint a fajok elterjedési adataiból is látjuk, a Mediterránban honosak. Vavilov szerint is a káposzták géncentruma a Mediterrán-vidék.

181