Mándy György: Hogyan jöttek létre kultúrnövényeink? (Budapest, 1971)
A fontosabb termesztett növények származása és elterjedése - Dohány
szabályokat is hoztak a dohányzók ellen. A legenyhébb büntetés az volt, hogy közhelyeken, templomban (ma is szokás) megtiltották a dohányzást, és azt csak külön dohányzó helyiségekben volt szabad „űzni”. Durvább büntetés volt már a kipellengérezés (nyilvános csúfságnak kitenni a dohányzót, akivel minden durvaságot lehetett tenni, hiszen lekötözve, kalodába rakva volt), a nyilvános megbotoztatás, a szakáll levágatása, a városból mezítláb való kiűzetés, kiseprűzés. De voltak súlyosabb büntetések is: a dohányzó orrát vágták le, vagy a pipaszárat az orron döfték át, testi kínzásnak vetették alá az áldozatot. Még a római pápa is fellépett ellenük, 1624-ben egyházi átokkal sújtotta a dohányzót. A dohányzás azonban rohamosan terjedt, s minden ellenkezést, minden komisz rendszabályt félresöpört, s „győzött” (mert a hatalmasok is kezdtek dohányozni!). A dohánytermesztés Magyarországon Hazánkba, mint a térkép is mutatja, a dohány és a dohányzás hamar elkerült. A feljegyzések szerint, az első nyers dohányt Bornemisza Pál erdélyi püspök hozta be az országba, míg az első szárított dohányt 1576-ban a török követ hozta magával ajándékba. Erdélyben a dohány és a dohányzás hamar elterjedt, s a visszahatás sem maradt el, tiltó rendelkezéseket is adtak ki ellene, sőt az országgyűlések elmarasztaló határozatokat is hoztak. Hiába szabták ki a szigorú büntetéseket, a katonák (zsoldosok) és a törökök szabadon dohányozhattak, és ezt a nép is eltanulta. Hazánkban a dohánytermesztés legelőbb a déli országrészekben honosodott meg. A földesurak önkénye elől menekülő jobbágyok Arad és Szeged határában, valamint a Bánátban „dohánytermesztő községeket” alakítottak, és már a XVIII. században igen belterjes kultúrát alakítottak ki. A dohánytermesztés az északabbi megyékben is elterjedt (Csanád, Csongrád, Heves, Szabolcs, Szatmár, Nógrád, Tolna és Somogy megyékben). Ezeknek a termesztőknek lehet köszönni, hogy hazánkban sajátos dohányfajták alakultak ki, azaz rövid néhány száz év alatt a dohánynak új, másodlagos keletkezési központja formálódott ki. A magyar dohányfajták egyedülállók az egész világon. Ilyenek voltak a következők: Debreceni, Szatmári, Beregi, Tiszai, Muskotály, Kerti, Szuloki, Szegedi stb. Comes és Anasztázia a termesztett 165
