Mándy György: Hogyan jöttek létre kultúrnövényeink? (Budapest, 1971)

A fontosabb termesztett növények származása és elterjedése - Bab

bizonygatták, sőt még a híres De Candolle (1883) is ezt a nézetet vallotta. Hamarosan tisztázódott e kérdés, és a századforduló óta már nem kétséges a bab igazi származása. A félreértésre minden bizonnyal az adott okot, hogy a Phaseolus nemzetségnek Ázsiában is élnek fajai (ott őshonosak), mint a Phaseolus aureus, Ph. mungo, Ph. aconitifolius, Ph. calcaratus és a Ph. angularis, csakhogy ezeknek aprók a magvai, és a virágok pártája sárga és sarkantyús. A felsorolt fajokat Ázsiában (India, Kína, Délkelet-Ázsia stb.) régi idők óta termesztik.

A Phaseolus fajok keletkezési központjait Vavilov a következőképpen határozta meg:

Óvilágiak:

Kínai főközpont: Phaseolus angularis.

Indiai főközpont: Phaseolus mungo, Ph. aureus, Ph. calcaratus.

Közép-Ázsiai főközpont: Ph. aconitifolius.

Újvilágiak:

Dél-Mexikó—Közép-Amerikai főközpont: Ph. acutifolius, Ph. lunatus, Ph. vulgaris, Ph. coccineus.

Peru—Ecuador—Bolívia alközpont: Ph. lunatus (másodlagos génközpont), Ph. vulgaris (másodlagos génközpont).

A veteménybab (Ph. vulgaris) ősi alakját Burkart 1933-ban találta meg: a Ph. aborigineus vadbabot. Ez a faj Hondurastól kezdve Ecuador, Peru, Bolívia és Északnyugat-Argentína területére terjed, 500—2000 m tszf. magasságon, nedves klímájú völgyekben. Alaktanilag nagyon hasonlít a veteménybabhoz. A veteménybab jól kereszteződik vele.

A veteménybab kultúrába vétele és korai termesztése minden bizonnyal Mexikóban (Közép-Amerikában) történt, mert a Tamaulipas-ban végzett feltárásokban i. e. 5000-ből származó kultúrrétegekben a babmagot is megtalálták. Peruban egy másik géncentrum alakult ki. Ez a termesztett alakot kaphatta északról, Mexikóból, de kialakulhatott az ottan is honos vadfajból is. Mindez még bizonytalan. Évezredek alatt a neolitikus korban Amerika szubtrópusi—trópusi vidékein a bab termesztése sokfelé elterjedt (így Kubába is eljutott a felfedezések idejére).

152