Mándy György: Hogyan jöttek létre kultúrnövényeink? (Budapest, 1971)

A fontosabb termesztett növények származása és elterjedése - Borsó

ről is előkerültek; ezeken a 4 mra-nél kisebb átmérőjű magvakon vad jellegeket figyeltek meg, úgyhogy inkább vélik őket a gabona gyommagvainak, mint termesztett borsónak. A kérdés nem dönt­hető el, mert a neolitkori borsó még elég sok vad jelleget mutathat. A régészek a Neckar folyó mentén talált, mindössze 3,5 mm átmé­rőjű, s szintén primitív jellegű borsókat, amelyek a szalagműves ke­­rámiás korból valók, már termesztett borsónak mondják. Ezek a leletek i. e. 3000-ből származnak. Ilyen alapon az egyiptomi lelete­ket is termesztettnek lehet nyilvánítani. A borsó ősrégi leleteit az Alsó-Dunavidéktől kezdve északnyugat felé, Magyarország területéig mind nagyobb gyakorisággal találták, s ebből arra következtettek, hogy a borsó vándorútja hazánk terü­letén át vonult. Bertsch és Bertsch szerint a következő irány a va­lószínű : Magyarország—Felső-Ausztria—Württemberg—Boden­tó—Észak-Svájc (egészen a Thuni-tóig). Hazánkban is, de Svájcban is, a bronzkorban már bőségesen ke­rülnek elő a borsóleletek, s ezek magvainak átmérője már 3,7—4,9 mm között van, azaz nagyobb, mint a szalagműves-kerámiák korá­ból valóké. Hazánkban a bronzkorból Tószegről, Pákozdról és Pécs-Árpádhalomról származó magvak kerültek elő. A vaskorban a borsó Németország területén nagyon elterjedt volt, sőt már ekkor Skandinávia déli vidékein is termesztették. A középkorban a borsót Európában mindenfelé termesztették. Rendszeresen az írásos emlékek kétféle borsót különböztetnek meg: egy kisebb magvú „mezei borsót”, és egy nagyobb magvú kerti bor­sót. A zöldborsót már a XVII. században fogyasztották Francia­­országban, Angliában és Hollandiában. A borsó fajtaváltozatossága csak a XIX. században alakul ki. Saj­nos, nincsenek adatok, hogy már korábban is lehetett ilyen változa­tosság. Alefeld 186ó-ban már 102 borsófajtát ismertet, s attól kezd­ve mind nagyobb mértékben kerülnek fajták a piacra. Az új fajták mellett azonban szép számmal megmaradtak a régi fajták is. Senki sem gondolná, hogy a borsónak a köztermesztésben mennyi régi fajtája van, olyanok is, amelyek több mint százéves múltra tekinte­nek vissza. Nálunk is van a termesztésben százéves fajta. Lássuk a legérdekesebbeket: 1840—1860 Victoria Marrow (1839), Prince Albert (1342), Perfection (1860), Little Gem (1860). 150

Next

/
Thumbnails
Contents