Mándy György: Hogyan jöttek létre kultúrnövényeink? (Budapest, 1971)
A fontosabb termesztett növények származása és elterjedése - Burgonya
dalom idején közel félmillió ha területen termesztették a burgonyát. Az egyes európai országokban a burgonya rendszeres termesztésének a következő évek jelezték a kezdetét: Anglia (Lancashire) 1684, Szászország 1717, Skócia 1728, Poroszország 1738, Franciaország 1783, Magyarország 1770—1780. A burgonya leszármazása A burgonya termesztett növénnyé kialakítását leginkább az inkáknak köszönheti az emberiség. A korai (XVI. századból Bauhin) európai ábrázolások mutatják (74. ábra), hogy ez a növény manapság nem sokat különbözik a spanyol hódítók idején Amerikában termesztett növénytől. Régebbi szerzők a burgonyát (pontosabban a Solanum tuberosum-ot) az egyik alfajától (ssp. andigenum) származtatták. Újabban Brücher véleménye szerint a burgonya őse a Solanum vérnél (Észak- Argentínában honos), amelyből autoploidiával jött volna létre a termesztett alak. Magunk inkább osztjuk Hawkes véleményét, aki szerint a termesztett alak két faj: a Solanum stenotomum és a S. sparsipilum kereszteződése és genommutációja révén alakult ki. 74. ábra. A burgonya hajtásának képe, gumója (bal oldalt) és virága (jobb oldalt, lent) (Bauhin könyvében, eredeti után rajzolta Papp E.) A burgonya nemesítése A burgonya nemesítése csak ~a XIX. század második felében kezdődött, előbb Angliában (1853), majd Németországban (1875), Magyarországon (1876) és Hollandiában (1893). Az Agnelli József által előállított „Magyar Kincs” burgonya olyan jól sikerült nemesítés volt, hogy külföldön is közkedvelt fajta lett.^ 146
