Mándy György: Hogyan jöttek létre kultúrnövényeink? (Budapest, 1971)

A fontosabb termesztett növények származása és elterjedése - Árpa

kijelölt területeken a vadárpa nem fordul elő, illetve sohasem volt lehetőség e helyeken az árpa termesztett alakjának kialakulására. A Vavilov által meghatározott géncentrumok csak másodlagos központok, ahol az árpák újabb formagazdagságot értek el kedvező mutagén folyamatok révén. Az 52. ábra a keleti másodlagos keletkezési központban nagyon elterjedt megváltozások földrajzi elterjedését is bemutatja.

A legősibb árpa-lelet a Jarmoban végzett ásatásokból került elő (Braidwood találta meg). A szenesedett szemek a kétsoros árpáénak bizonyultak, Helbaek meghatározása szerint. A szemek már megnyúltak és nem voltak a toklászaik ráncoltak, amint az a vad árpánál rendesen megfigyelhető. Az orsótagok összenőttsége azt bizonyította, hogy már a kalászok merevek. A szemek nagyobbak, mint a vad árpáé (1. 4. ábra B.). Ezek a maradványok jól igazolják a vad árpa és a termesztett árpa közötti átmenetet. A régészeti leletek azt igazolják, hogy a termesztett kétsoros árpa keletkezési központjának a Zagrosz hegység nyugati elődombvidékét kell megjelölni, azt a területet, amely Khaburtól (Észak-Kurdisztán) Ur vidékéig tart a két folyó, a Tigris és az Eufrátesz mellékén. E területen a 2000-nél régebbi korú feltárásokban csakis a kétsoros árpa maradványait találták. Bagdadtól délre eső vidéken a korábbi, ún. Urukfázisból és az Ubaid-fázisból származó kultúrrétegekben, különösen az agyagtéglákban lenyomatként már a hatsoros árpa laza kalászú típusát (Hordeum intermedium) határozták meg. Ebből Helbaek azt következtette, hogy itt történt a hatsoros árpa kialakulása mutációval a kétsoros árpából.

Hasonló folyamat minden bizonnyal Jarmotól keletre eső irányban is bekövetkezett, sőt ott még gazdagabb mutáció is következett a jellegzetes hatsoros típus után, amelyre nem találtak példát a déli mezopotámiai kultúrterületen. így alakult ki Közép-Ázsiában az árpa változatos alakköre, a másodlagos géncentrumok sajátos környezeti hatásai alatt és az ember gondos szelekciója folytán.

Az a körülmény, hogy a fiatalabb kultúrrétegekben Észak-Kurdisztánban (Halaf környéke) előkerült a hatsoros árpa, Helbaek szerint azt mutatja, hogy a típusok vándorlása nemcsak észak-déli irányban, hanem ellenkezően is megtörtént, sőt elkerült hamarosan Anatóliába, ahol érdekesen a laza kalászú hatsoros árpa tömött kalászú mutációjában is megjelent.

Az árpa vándorlása nyugati, illetve délnyugati irányban, a búzáé-109