Mándy György: Hogyan jöttek létre kultúrnövényeink? (Budapest, 1971)

A fontosabb termesztett növények származása és elterjedése - Rozs

49. ábra. A rozs másodlagos géncentruma (kockázott terület) és a bronz-, illetve vaskori, majd ókori areája (sűrűn és ritkán vonalkázott terület)

1. (feketepont) Hallstadti-kori feltárások, 2. (fehér pont) korai vaskori lelőhelyek, 3. (kereszt) római kori leletek helyei (Bertsch et Bertsch nyomán)

búzát és rozsot. Már a harmadik évben a vetésben a rozs uralkodó többsége alakult ki, tehát aránylag nagyon rövid idő alatt hasonló változás állt elő, mint évezredekkel előtte.

A rozs kialakítása termesztett növénnyé és az első kezdetleges „nemesítése” nem a szlávok érdemének tulajdonítható (Bertsch— Bertsch, 1949). Már az előttük ottlakó neolit-népek voltak a rozs előállításának művészei. Korántsem kell gondolni, hogy a rozs csak a búza gyomnövénye volt, az árpaföldeken is rendszeresen előfordult. A vaskorban a rozs az északi géncentrumból fokozatosan nyugat és dél felé terjedt el. így a La-Téne időkben már Nyugat- Németországban termesztik és a római korban pedig Délnyugat- Németországban, valamint Svájcban. A rozstermesztés Kelet-Európábán, különösen az északi vidékeken még a középkorban sem volt ismeretes.

Hazánk őstörténetében a rozsot legelőször a bronzkorban, a „füzesabonyi-kultúrában” sikerült kimutatni (Ároktő—Dongóhalom). Ez arra enged következtetni, hogy a rozs nyugatra irányuló vándorlása (termesztőjével együtt) hazánk területén is áthúzódott. Utána sehonnan sem került elő maradvány, csak a római kortól

103