Mándy György: Hogyan jöttek létre kultúrnövényeink? (Budapest, 1971)

A fontosabb termesztett növények származása és elterjedése - Búza

43. ábra. A közönséges búza kalászmaradványai és szemtermése a korai vaskorból Westfáliában

1. kalászrész, 2. kalászka, 3. toklász, 4. szem keresztmetszete (fent), hátoldali (bal alsó) és hasoldali (jobb alsó) képe (Bertsch et Bertsch nyomán)

A búza a Kárpát-medencében

A Kárpát-medencébe a közönséges búza már a történelem előtti időkben eljutott. Aggteleken, Lengyelben és Felső-Dobszán nemcsak a törpe búza maradványai kerültek elő, hanem már ott van a laza kalászú aestivum-búzsL is. A legkorábbi hazai lelőhely a neolitrézkori feltárás: Zánka-vasútállomás, ahonnan a törpe búzát gyűjtötték. A bronzkorból törpe búza került elő a következő helyeken végzett ásatásokból: Alpár, Felső-Dobsza, Pécs—Nagyárpád, Süttő, viszont a laza kalászú búzát ugyanebből a korból találtak: Ároktőn, Bölcskén, Felső-Dobszán, Jászdózsán és Tószegen. A Lengyel (Tolna m.) községi feltárást korábban még neolitkorúnak vélték (Deininger, 1891), és híre világszerte, sajnos, így ismeretes, azonban az újabb felülvizsgálat szerint a leletek kora: bronzkorkorai vaskor (P. Hartyányi—Nováki—Patay, 1968). Sok lelőhelyről került elő az alakor, a tőnké, sőt a tönköly (Zengővárkony: új kőkor-rézkor) is (máshonnan és később sem találtak a feltárásokban tönkölyt; valószínűen a vándorlás alkalmával maradt itt, de termeszteni később nem kívánták a hazai őskori népek).

Hazánk területén a törpe búzát a római kori barbaricumban már nem termesztették, ezután már csak a laza kalászú aestivum-búzák kerültek elő. Hasonló a helyzet az alakorral és a tönkével is. A honfoglalás idején már csak a laza kalászú búzák termesztésével foglalkoztak az itt lakó népek. A magyarok szintén ezt a búzát vették át. Nem valószínű, hogy a vándorlás során búzát hoztak volna

96