Sikota Győző: Herendi porcelán (Budapest, 1970)

A gyár története a két világháború között

sudár termetű matyó anyát, karján a mosolygó gyermek-jézussal. A lényeget kifejező képesség az anyaggal való bánni tudás esztétikailag kifogástalanul fejezi ki a liturgikusán célszerűt. Az 1964. évi II. vatikáni zsinat alkalmával a magyar püspöki kar ajándékul több herendi tárgy között a matyó madonnát nyújtotta át VI. Pál pápának, aki a művészi alkotás elismeréséül a gyárnak a zsinat ezüst emlékérmét ajándékozta. Keleti jellegű szobrok gyártásában is történtek érdemes kezdeményezések, Csapvári Károly, Gácsér Kata, Lipthay Mária, Bory Jenő tervezéseiben. Kiemelkedő alkotások Csapvári Károly ..Kínai nő-’je és a „Mandarin karddal”.

A herendi kisplasztika művészetének érdekes és szép színfoltjai az aktfigurák, amelyek hűen tükrözik azt a hatást, amit a női nem a maga természettől adott belső és külső tulajdonságaival a művész képzeletére, alkotóvágyára gyakorol. Ilyen Lux Elek „Fésülködő nője”, Nemes Dezső „Vágy" és „Szemérmes” figurái, a „Tavaszka" Gondos Józseftől, B. Lőte Éva „Amazon a lovon" című műve a vaskos vonásokkal ábrázolt ló és akt lovasának éles kontrasztjával kívánta a női test szépségét, gyengédségét hangsúlyozni. Az aktszobrok legnépszerűbb alkotásai Lux Elek műterméből származnak. Művészete mindig a játék, a tánc, az öncélú harmonikus mozdulatok kifejezését kereste. Nem tartozik a stíluskeresők közé, művészetének célja természetes ábrázolással szolgálni a szépség kultuszát. A klasszikus példákon újjászületett modern tánc mozzanatait oly művészi erővel és bravúrral tolmácsolta, mint kevesen mások. Számos herendi táncosnő figurája között a „Fátyoltánc” a legszebb alkotása. A meztelen, karcsú női test szabadon bontja ki mozdulatait. A féllábon álló törzs csak enyhén hajlik meg, a tánc ritmusát a testtől elvált karok és lábak fejezik ki. A tánc következtében lebegő fátyol egészíti ki a mozdulatot, s adja meg a bravúros felépítésű figura harmóniáját. Nemes formák, a vonalak összhangja érvényesül a „Fésülködő nő" szobrán, amelynél nem tudjuk, mit csodáljunk jobban, a karcsú test arányos vonalait, vagy nyugodt mozdulatainak szépségét. E kompozícióban a természet valóságát kötetlenebbül tudja nyújtani, mint táncoló aktjainál, mert az utóbbiaknál szobrászi elgondolásait a táncmozdulat szabályai kissé korlátozták.

Herend helyesen ismerte fel azt a sokrétű, kihasználatlanul álló lehetőséget, amelyet a sporttárgyú porcelán-kisplasztika megvalósítása jelent sportkedvelő hazánkban. Művészet és sport között szoros harmónia van. Nem kétséges, a feladat sokrétű, s a kivitelezésnél több szempont vár kielégítésre: anyagszerűség, térbeli igények hangsúlyozása, plasztikai részletek, arányosság, statika, dinamika részletekig menő érvényesítése. Az igazán jó sportplasztikai alkotás a témával való egybeforradást igényli. A sportesemény filmszerűen pereg. Ebből a legjellegzetesebbet, a sport- és művészeti követelményeknek a legjobbat az tudja biztos fölénnyel kiválasztani, aki maga is ismeri a sportot. Szobrászat és sport követelményei csakis a mellérendelés elvével érvényesülhetnek.

A legsikerültebbek Gondos József: „Olympiai tűz”, „Hódolat a győztesnek” szobrai, amelyek a sportteljesítmények, a nemzeteket összefogó olympiai gondolat, a győzteseknek járó tisztelet átszellemült alkotásai.

A sport dinamikáját hűen kifejező alkotások Gády Lajos: „Korcsolyázók” figurája, amely a lendület, a ritmus, a páros mozgás összhangját 72 harmonikus egységgé alkotta. Ambrózy Sándor: „Síelő” szobra e sportág