Sikota Győző: Herendi porcelán (Budapest, 1970)

A gyár története a két világháború között

1920-ban végre sikerült az anyagbeszerzést biztosítani, s ezzel csekély létszámmal megindult a termelés. Mindenki reménységgel tekintett az ódon épület égetőkemeneéinek felszálló füstjére. Hiszen e füstgomolyag jelezte a falu főkeresetének, ősi hivatásának újjáéledését, amit négy évig nélkülöztek. A háború okozta súlyos gazdasági helyzet minden gyárnak új feladatot szabott. Jól megalapozott üzletmenettel rendelkező gyáraknak is új uta­kat kellett keresniük. A lakosság fogyasztóképtelensége, munkanélküli­ség, a közhivatalnokok alacsony fizetése nem kedvezett a luxust jelentő igényes porcelániparnak. Ebben az új korszakban az öregedő Farkasházy Jenő teljesen elvesztette lába alól a talajt. A bizonytalan gyárvezetés adott lehetőséget arra, hogy Herenden 1921-ben új, konkurrens gyár alakuljon Nagy Jenő és kétes múltú részvényes társainak tőkéje alapján. A részvé­nyesek rendkívül vegyes foglalkozásúak, közöttük kiselejtezett templomi felszereléseket forgalmazó részvénytársaság igazgatója és csarnoki zöld­árus is volt. Kezdetben „Herendi Porcelán Gyár”, majd később kény­szerűségből „Magyar Porcelángyár” nevet vett fel. Csehországból hoza­tott olcsó porcelánokra ismert herendi mintákat festettek, s „Herend” porcelánjeggyel látták el. A laikus közönség valódi herendi porcelánként vásárolta ezeket. Nagy Jenő pedig busás üzleti haszonra tett szert. Vég­leges gyáralapításra gondolt, kérelmét hamis községi bizonyítvánnyal támasztotta alá. Farkasházy közokirat hamisításért perbe fogta a herendi jegyzőt, aki közben öngyilkos lett. Ugyancsak pert indított az új RT. ellen is, egyrészt, mivel a herendi gyár régi mintáinak festésével a gyár hitelét rontotta, másrészt mivel különböző újságokban cikkeket helyez­tetett el arról, hogy a régi herendi gyár megbukott.! 162) Végül is a keres­kedelemügyi miniszter az új vállalat telepengedélyét „köztekintetekből” végérvényesen megtagadta.! 163) A nehézségek azonban nem szűntek meg, anyagbeszerzési gondok, újabb súlyos pénzügyi zavarok miatt ismételten hosszabb-rövidebb időre leállt a gyár. A Nagy Jenővel 1925-ig húzódó polgári per Farkasházy amúgy is gyenge szervezetét teljesen tönkretette. A gyár fennmaradása megint központi kérdéssé vált. Hivatalos szervek, s maga Farkasházy Jenő is keresi a kivezető utat, amelyen a régóta szük­ségessé vált üzemfejlesztési munkálatokat keresztiilviheti. Közben Fischer Emil, Farkasházy másodfokú unokatestvére — a jól képzett porcelán­gyáros és kereskedő — tisztán látva a herendi gyár elkerülhetetlen csőd­jét, lépéseket tett a gyár jutányos megszerzésére. Herend nagy hírnevére számítva, a gyár további fejlesztéséhez — a rossz gazdasági helyzet ellenére is — reményeket fűzött. Ezért még időben megvásárolta a gyárral szom­szédos telkeket, s egy esetleges kölcsön ügyében tárgyalást folytatott különböző bankokkal. * A GYÁR TÖRTÉNETE A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT Farkasházy baráti körére hallgatva új érdekkörbe kapcsolódott, és gyárát 1923. szeptember 5-én részvénytársasággá alakította át a Floyd és Mobil bankok közreműködésével, 500 millió korona alaptőkével.! 164) Az érde­keltség a részvények csekély részét a nagyközönség körében helyezte el, a többit a saját kebelében tartotta meg. A részvények majoritása (50%) Farkasházy kezén maradt, aki mint művészeti vezérigazgató a gyárat továbbra is vezette.! 165) 63

Next

/
Thumbnails
Contents