Sikota Győző: Herendi porcelán (Budapest, 1970)

A gyár fénykora 1851-től 1873-ig

Az újdonság erejével hatott, hogy az eddig egymással^vetélkedő London és Párizs mellett most egy harmadik világváros lépett a világkiállítás rendezőinek sorába, az egyre épülő, szépülő Bécs. Mint derült égből a villámcsapás, oszlatja szét átmenetileg Bécs kiállításban táplált reményeit az 1873-as gazdasági világválság. A bécsi tőzsdekrach következtében kártyavárként dőlt össze sok ausztriai és jó néhány magyar vállalat, hitelintézet és bank. Bár ez a rendkívüli nehéz év megrendítette a kiállítás sikere iránti bizalmat — és annak következményeit egyhamar nem is tudta kiheverni Bécs —, mégis szívós akarattal összpontosította minden erejét a kiállításra. A párizsi és londoni kiállítások által nem kis mértékben elkényeztetett közönség teljes megelégedésével, de Ausztria nem csekély deficitjével zárult az 1873-as világkiállítás.

Ezen a kiállításon a gyár a „Vieux Herend” stílus színpompájával a régi fényében jelent meg. A herendi kiállítási részleg az érdeklődés központjába került, annak ellenére, hogy az európai kerámiaipar gazdag kollekcióval képviseltette magát. Angliából elegáns, kecses fajanszok, Franciaországból terrakották, Németországból és Ausztriából ízléses keményporcelán árut, Dániából pedig porcelánszobrokat küldtek bámulatos bőségben. A bécsi világkiállítás újságja a nívós európai porcelán felvonulásának láttán így nyilatkozott: „Azonban kertelés nélkül kijelentjük, hogy sehol sem látjuk olyan csodálatos módon a porcelángyártás magas színvonalát, mint az „Industrie-palast” keleti szárnyában a magyar osztályon. Egy piramis alakú polcon és két nagy vitrinben állította ki Fischer Móric úr világhírű herendi gyárának egyedülálló termékeit. Ha csak futólag tekintjük is meg ezt a kiállítást, megláthatjuk, hogy minden elképzelhető elem egyesült itt, ami minden egyes tárgyat műemlékké teszi. Színhatás, tartalmi gazdagság és a kivitelezés gondossága terén az egész kiállításon nem találjuk párját.(107) A zsűri francia csoportja jelentésében a gyár termékeinek sokféleségét emelte ki és hangsúlyozta, hogy „azért a teljesítményért érdekes — melyet Fischer úr mind termelésben, mind díszítésben a rendelkezésre álló csekély eszközökből el tudott érni”. A belga zsűritagok jelentésükben többek között ezeket írták: „A legmélyebb kék színű régi japán edények Fischer úr kezei alatt cserepeikből látszanak újjá születni, szinte játékosan legyőzve a legnagyobb nehézségeket”.(108) (A kiállítási zsűri a „haladás” érmet (Fortschrittsmedaille) juttatta a gyárnak. A bécsi kiállítási újság ehhez megjegyzi: „Valamennyi szakember osztatlan véleményének adunk kifejezést, mikor kijelentjük, hogy ez a kitüntetés messze alatta maradt Fischer úr érdemeinek”.(109)

A szinte naponta megjelent egy-egy illusztris vevő a herendi kiállítás kuriózumát növelte. Ferenc József a cárnak szánt ajándékként megvett egy „a la chinoise” megmunkált asztalt porcelánlábakkal, és a perzsa sah számára egy 50 személyes étkészletet és 50 személyes desszertkészletet. Összesen 554 darabot vásárolt magas vendége, mint U. Viktor Emanuel olasz király, a walesi herceg és I. Carol román király számára. Nagy tetszést keltett a „Ming” készlet és egy nagyméretű váza mozgó porcelánláncokkal, melynek az árát 20 000 forintra becsülték a korabeli szakértők. A Ferenc József kíséretében megjelent Auguszta császárnő a kastélyában levő herendi tárgyak közül egy-kettőt azonnal felismert, s hogy a herendieknek kedveskedjen, megjegyezte, hogy Herend gyártmányait gyakran 44 használjad 110) A kiállításon a gyár az alanti különös gonddal festett