Sikota Győző: Herendi porcelán (Budapest, 1970)

A gyár fénykora 1851-től 1873-ig

A nevekből megállapíthatjuk, hogy zömmel idegen munkások dolgoztak.

Mint ezt Kossuth is megjegyezte korábban, hogy „Herend vándormadarakkal dolgozik”.

Az égetők havi keresete 13—18 ft., a festőké 10—13 ft. között mozgott. Simon fizetése volt a legmagasabb, 33—36 ft. Minden valószínűség szerint főfestő lehetett. A korongosok és modellezők fizetését 20 ft. körül találjuk a fizetési jegyzékben.(73)

Az ismertetett lista a máig előkerült legrégibb gyári munkásnévsor.

A párizsi kiállítást követő kedvező sajtóvisszhang, az illusztris helyekről érkezett vélemények a gyár további munkáját kedvezően befolyásolták. Közvetlen a kiállítás előtt a belga király arany érdemrenddel tüntette ki.(74) A nemzetközi jury Napóleon hercegnek, a császári bizottság elnökének irányítása alatt hivatalos jelentést tett közzé: „Fischer Móricz úr gyára csak két kemencét foglal magába, üzleti forgalma pedig mindössze évi 70 000 forintot tesz ki. Fischer úr kiállítása főként kínai és japán porcelánok utánzataiból tevődik össze, ezek azonban minden szempontból figyelemreméltóak. A kivitelezés igen szép, a díszítést nagy intelligenciával és jó ízléssel végezték.”(75)

1857-ben érkeztek a világhírű német természettudósnak, Alexander Humboldtnak elismerő szavai, amelyekkel megköszönte a 88. születésnapjára ajándékul küldött porcelánokat.(76) A legszebb elismerések közé tartozó levéllel együtt dedikált fénykép is érkezett. Ennek alapján a gyár fél méter 31