Sikota Győző: Herendi porcelán (Budapest, 1970)
A gyár története 1839-től 1846-ig
át, oly igényesen, s oly sok egyéni invencióval fejlesztve, mint a herendi. Az átvételt megkönnyítette a külföldről jött szakemberek magukkal hozott szaktudása. De ugyanakkor hiányzott a formatervező szakmunkás, aki teljesen egyéni formákkal gazdagíthatta volna Herend formakincsét. Ez utóbbi állításunkat igazolja, hogy e korban túlnyomórészt csak teás-, mokkás- és étkészleteket gyártottak.(45) Mit is nyújtott Herendnek a hírneves szász porcelángyár? Étkészleteinek, edényeinek átadta a fonatos, reliefes díszítési módot, középen a jellegzetes meisseni csokorral, amely a teás és a levelestálakon változatos elhelyezést talált. Jól megfigyelhető ez a meisseni motívum a 40-es évek közepéből származó étkészlet egy levesestálján. Középen láthatók a jellegzetes sokszínű csokor, s a tál mezőnyét majdnem teljesen betöltő szimmetrikusan elszórt apró virágok és virágos ágacskák. A fedő fogója félcitrom, a fülek gyökérszerü ágakból képzettek. E levesestál apró dekor részletei más formákon, más-más elhelyezésben és megoldásban sokszor visszatérnek, így pl. a gyökérszerű fül a süteményes és dísztálakon érdekes kombinációkban sűrűn megtalálható. Még ma is mint meisseni örökségek szerepelnek: a tányérok, tálak kosárfonatos szegélye, a tálakon, cukortartókon látható élethű rózsák, eprek és félbevágott citromok. A csendélet kedves ábrázolási módjaiból a barack, hamvas szilva, körte ötletes megoldásokban kerültek a herendi dekorok közé. Szívesen vették át Herend festői Meissen tarkatollú, s a természetben élő mozgást kifejező madárábrázolást is, amit a herendi képzelőerő, s az apáról fiúra szálló kombinatív készség csodálatosan variált. Ennek beszédes példája a Rotschild mintasor, amely 12-féle tarkatollú madárkát ábrázol számos, bájos változatban. Hol faágon ülő éneklő madarakat, hol madárpárokat találunk apró, elszórtan elhelyezett bogarakkal, finom pasztell színekkel, naturalisztikus kivitelben. A madarak miniatűr kidolgozása franciás ízlést mutat. Még a múlt században a báró Rotschild család különböző ágai herendi készletüket főleg ezzel a mintával rendelték meg, innen származik a „Rotschild madár — Rotschild-oiseaux” minta elnevezés. A minta meisseni ősénél — „Saxe oiseaux” — a madarak nagyobbak, s festésük naivabb bájt mutat. Ez az ábrázolásmód is otthonra talált a herendi gyárban, és ma is szerepel.(46) A meglepő technikai készséggel kivitelezett díszkancsók a meisseni gyár világhírű szobrászának, von Johann Joachim Kändlernek „a víz és levegő jelképe” vázája és az ő mintázta herendi gyöngytyúk a legértékesebb meisseni hatások közé tartoznak. Legtöbbször csak a motívumvilág szabad alkalmazásának lényegét vették át, s a Bakony és a környék erdei-mezei virágainak megannyi változatával, vitathatatlanul egyéni készültséggel gazdagították és tették herendivé és magyarossá. Néha leegyszerűsítették a meissenit, egyes motívumait kiemelték. így született például az Apponyi-minta, amely ma a gyár legkeresettebb dekorja közé tartozik. Maga a minta „Fleurs des Indes” Indiából származott, Angliában fajansz dekorálására használták. A meisseni gyár innen merítette hasonló mintáját, s tőle az ó-bécsi gyár vette át „Indian Flower”, „Indian Basket” elnevezéssel. A Herenden kiforrott változata még legjobban a meissenihez hasonlít. A virágkosarakból két- 22 oldalt felfelé kúszó stilizált virágok kétségkívül indiai eredetűek.(47)
