Sikota Győző: Herendi porcelán (Budapest, 1970)
A gyár története 1839-től 1846-ig
beri (13, 15, 18, 23) égetéskor kipróbált receptjei mellett találhatunk olyan megjegyzéseket, amelyek Fischer elégedettségét tükrözik. (Diese Massen waren die schönsten.) Érthető, ha a masszák nagy részénél ezekre a típusokra alapoznak. Ennek tulajdonítható, hogy az ABC utolsó betűivel jelzett masszatípusok is az ABC elején levő betűkkel ellátott típusok variációi, néhány új elem vagy arány beiktatásával. A massza javításának egyik, úgy látszik legtöbbször alkalmazott módszere, hogy a masszába már kiégetett cserepet vagy porcelánt őrölnek. Az így ismételten felhasznált porcelánedények a meginduló gyár készletének nagy százalékát alkothatták, mert szinte alig volt olyan masszatípus, melybe ne őröltek volna cserép- vagy porcelánedényeket. Valószínűleg ennek tulajdonítható, hogy a Stingi idejéből származó nagyszámú kísérleti porcelánedényt használták fel erre a célra. Ezzel magyarázható, hogy 1840-nél korábban készült herendi porcelánedény mindmáig nem került elő, nem található múzeumainkban, gyűjteményeinkben. A komoly műszaki és szakmunkásfejlesztés hamarosan éreztette hatását a gyártmányokon. Fischer irányítása alatt a porcelángyártás első szárnypróbái a múlt század 40-es éveinek neobarokk ízlésébe illeszkednek be, amelyeken határozottan érezhető a cseh porcelánok hatása. Maga Fischer sem gondolta, hogy ő magasabb művészi feladatok megoldására hivatott kerámikus, s eleinte csak jókeletű használati tárgyakat gyártott. Jellemzőek e korra a bécsi empire formájú készletek is, máz alatti kobaltkék „Ranftl Muster” vonalas díszítéssel.(36) A későbbi herendi termékek között hasonló egyszerű formát és dekort már nem találunk, ugyanis Fischer igényesebb termelésre tért át, hogy a bécsi és a cseh gyárak versenyében életképes legyen. Ezek az egyszerű vonalas, virágos mintákkal és formákkal gyártott termékek mindenesetre keresettek és olcsók voltak, s a gyárnak mintegy 5000 forint évi bevételt biztosítottak. Átmenetileg kiváló minőségű tűzálló téglát is gyártottak, amelyet korábban Bécsből importáltak.(37) A kezdeti anyagi siker Fischert arra ösztönözte, hogy újabb s még tökéletesebb terményekkel gazdagítsa gyárát, mert fenn tud maradni. Ugyanez ösztökélte arra, hogy kilépjen a bakonyi erdőség ismeretlenségéből és 1841-ben „királyi kiváltság levélért esedez”. A Helytartótanács engedélyezi a „császári, királyi kiváltságos porcelángyár” címét és címtábláin, jegyein a cs. kir. sas használatát. A Veszprém megyei közgyűlés a reformkori szellemtől fűtve az 1842. február 7-i közgyűlésen lelkes kiállással a következő megjegyzéssel és javaslattal iktatja be: „Ez megyei karok és Rendek ezen k. kiváltságjog mellett engedett cs. k. sas czímert, olly értelemben vévén, hogy annak közepén Magyarország czímere leend. Hazafiúi buzgósággal óhajtván... a jövőben csak Magyarország czímere alatt adassanak ki.”(38) Az első évek bizonytalan lépései után Fischer tekintete Bécs felé irányult. Legügyesebb módszer a konkurrenciától tanulni! Mind technikai, mind művészi tekintetben követi a bécsi gyártmányokat. A 40-es évek elején készült porcelánkészletek már arról tanúskodnak, hogy minőség és festett dísz szempontjából teljesen kielégítő árut tudtak előállítani, s rövid idő alatt szorosan felzárkóztak a bécsi gyár mögé. így azután az ismeretlen herendi porcelán megjelenése az 1842-es első magyar ipari kiállításon a meglepetés erejével hatott. Kossuth Lajos 19
