Herman Ottó: A halgazdaság rövid foglalatja - Természettudományi Könyvkiadó-Vállalat 31. (Budapest, 1888)

II. A tógazdaság okszerű gyakorlata

A Tavaknak rendben való tartásáról.

19

szálva, bőven igen kitűnő almot ad.* A tófenekeket tehát évenként ki kell kaszálni.

A gyékény, a melyet a bogárság is kedvel s éppen azért a ponty is szívesen és haszonnal látogat, halászati tekintetben jó növevény s leginkább ott terjed, a hol a föld termőereje is jó.

A nád, különösen ha tömötten telepedik, kárára van a tógazdaságnak, mert a hal csak megszorultságában járja, a növevény tehát elvonja a haltól és táplálékától a helyet; a nád tömeges tenyészete különben jele a tófenék soványságának is. De a tófenék a gazdálkodás során mindig javul, részint a víz feloldó hatásától, részben az anyagcserétől, a melyet a halak közvetítenek, idővel tehát a gyékénynek kedvez; éppen ezért is azon kell lennünk, hogy a nádat mindjárt kezdetben irtsuk.

De egyáltalában jó, ha a növényzetet bizonyos korlátok között tartjuk, túlságos szaporodásának útját álljuk, a mi nem is nehéz; sőt bizonyos mellékhaszonnal is jár.

Tavaszkor ugyanis, mielőtt a tavakat benépesítenek, a még szárazon fekvő tófenekeken, a hol ekkor a növevények zsengéi éppen mutatkozni kezdenek, libákat kell legeltetni, a melyek a kibúvó zsenge növényzetet mohón lecsipdesik, fejlődését korlátozzák, maguk pedig gyarapodnak.

Az őszi kaszálás körül — melyet azonban télen át vagy igen kora tavaszszal is folytathatunk — az legyen

* A Dubics Tamás kezelése alatt álló tógazdaságnak alom után járó jövedelme évi 8000 frt körűi jár.