Herman Ottó: A halgazdaság rövid foglalatja - Természettudományi Könyvkiadó-Vállalat 31. (Budapest, 1888)

II. A tógazdaság okszerű gyakorlata

A LEHALÁSZÓ TÓRÓL.

vat azután lassanként egészen felduzzasztjuk s a halakkal őszig semmi dolgunk. Őszkor azután kihalásszuk s a másodévesek telelőjébe helyezzük el őket. Ekkor a halak átlagvéve megütik, részben meg is haladják a fél kilogrammot.

Második fiúsítás. Ekkoron természetesen az ívó-, az első és második növendék tó szárazon fekszik s így ismét a hasításhoz fogunk; a második év őszén tehát lesznek egy és két éves halaink, a melyeket ismét külön-külön betelelünk.

Harmadik év.

A lehalászó tóról. A harmadik év tavaszán megindítjuk a lehalászó tavat (i 8-dik kép L.), mely sorrend szerint az immár két éves, áttelelt halakat fogadja be. Itt is a fokozatos duzzasztást alkalmazzuk s azután őszig békén hagyjuk a halakat. A mi a számot illeti, az rendszerint holdanként i Schock, tehát 60 darab s minthogy lehalászó tavunk 60 hold, jönne belé 60 X 60 = 3600 darab; de a tó megbírja a 3700-at is. Október második feléig ezek a halak átlag véve 1 kilogrammot, részben másfelet is nyomnak; de kitűnő helyeken az átlagos súly megütheti a két kilogrammot is.

A halászat. A lehalászást kötött szákokkal (24-dik kép a.) végezzük s a fogott halakat halsaraglyákba rakva (24-dik kép b.) előbb megmázsálj-uk, majd a telelő rekeszbe szállítjuk vagy helyben eladjuk.

Az elszállítás módjairól majd alább értekezünk.

A harmadik fiúsítás. Természetes, hogy ebben