Herman Ottó: A halgazdaság rövid foglalatja - Természettudományi Könyvkiadó-Vállalat 31. (Budapest, 1888)

II. A tógazdaság okszerű gyakorlata

A DUZZASZTÁS.

71

Sággal járunk el, 10,000 poronty is elég, a mint ezt a hely beosztásáról szóló szakaszban fel is hoztam.

De minthogy egy négy kilogrammos anyaponty után százezernél is több ivadék támad, kérdés, mit tegyünk a fölösleggel ? Mindaddig, a míg a tógazdaság nálunk nem dívik, első ivadékot tehát senki se nem keres, se nem vesz: a maradékot a ví\ fölöslegét levehető árkon világgá kell bocsátani; nem veszteség ag mert hozzájárul a patak benépesítéséhez; a mi pedig felcseperedik, ag később kifogható s a tenyésztés rendén a gazdaságba haszonnal besorozható.

A duzzasztás. Midőn az áthelyezés megtörtént, a beeresztéskor csak egy harmadrész területre felduzzasztott első növendék tavat igen lassan, napról-napra haladva egészen felduzzasztjuk, azért így, hogy a hal tápláléka is fokozatosan fejlődjék, tehát fokozatosan és egészen el is keljen. Ez is aranyszabály, mert ha az egész területet egyszerre bedagasztjuk, a táplálék az egész területen fejlődésnek indul s oly tömeges, hogy a hal nem bírja fölemészteni, ennélfogva a fölös maradék veszendőbe megy.

A második áthelyezés. Az első növendék tóban a halporontyok julius közepe tájáig maradnak s ha kellőképen bántunk el a hasítással, áthelyezéssel és duzzasztással, a poronty kis hallá növekedett, mely nagyság szerint 3— 3 cm között váltakozik; de igen jó helyeken átlag véve 6 cm.-re is növekedik. A hal növekedésével természetesen könnyebbé válik az egész kezelés is: a megszámlálást pontosan végezhetjük, sőt folyamodhatunk a kiválogatáshoz is.

Ha tavaink nem átbocsátásra (60. 1.) hanem az