Herman Ottó: A halgazdaság rövid foglalatja - Természettudományi Könyvkiadó-Vállalat 31. (Budapest, 1888)

II. A tógazdaság okszerű gyakorlata

A TÓGAZDASÁG berendezésé.

47

A kis esésű tő 10. ábra a nagy esésűvel szemben önmagát magyarázza.

De van még egy más körülmény is, a mely a kis esés mellett dönt s ez az. hogy minél kevesebb a földmunkálat. annál olcsóbb a berendezés; ennek föltétele pedig az esés csekélysége; mert minél csekélyebb ez, annál alacsonyabb és gvengébb lehet a gát, annál egvszerübb. tehát olcsóbb a zsilip minden egyébbel is.

Az esés tekintetében jó fekvés az. a hol 300 méterre az esés 1 méter; innen fokozatosan haladva kitűnő fekvés az, hol 1000 méterre 1 méter az esés.

A~ esés mérése. Az esés kitudása alapjában véve mérnöki művelet ugyan; de a mérnökhöz való folyamodás csak bonvodalmasabb talajviszonyok mellett van megokolva. Ott. a hol sík és egyenletes talajjal van dolgunk. a sziléziai tóásók mérésével magunk is boldogulunk. a mint következik.

Kerítünk egy egyenes kőmívesléczet; hozzá három, karvastagságú, másfél méteres, alul meghegyezett karót és egy vízmérőt. A helyszínén a vízesés szerint legmagasabb ponton, a hol az első tó állítható, a vízérhez közel beverjük az első karót; ettől a vízér mentén 300 jókora lépést haladunk, a mi körülbelől 300 méter; itt a fent leütött karó irányában, egymástól kellő távolságra, leverjük a még meglevő két karót, reáteszszük a léczet. erre a vízmértéket s azután addig veregetjük hol az egyik, hol a másik karót, míg a vízmérték lelke közé pen áll. tehát a lécz vízszínt fekszik. Az alsó karó 1 1. kép k ekkor 1 méternyire álljon ki a földből. — Ha már most a szemmel a léczen végig tekintünk,