Herman Ottó: A halgazdaság rövid foglalatja - Természettudományi Könyvkiadó-Vállalat 31. (Budapest, 1888)
I. Bevezető rész
54 RÉVEZETÓ RÉSZ. kát kell alkotnunk s ebeken csak egy fajt kell nevelnünk ; másfelől ag, hogy egy adott területen csak annyi halat kell elhelyeznünk, a mennyinek az a terület, rendes felújítás mellett, évről-évre táplálékot bír adni. Noha Dubics ezt csak a pontyra nézve állapította meg, világos dolog, hogy ezen az alapon bármely, a ponty-félék közé tartozó halfajt tenyészthetünk; sőt szorosan véve, az alsó folyásokhoz kötött, rendkívül becses fogas süllő tenyésztésére is a Dubics-féle rendszernek módosított alkalmazása az, a mely sikerhez vezet. Ezek a tógazdaságnak alapelvei. A téli ívású halak. A főkérdés fölvetése után (16. 1.) érintve voltak még a téli ívású halak is, mint olyanok, a melyek külön tárgyalásra érdemesek. Ezek a halak leginkább tárgyai az ú. n. mesterséges haltenyésztésnek, a melyről a beköszöntő azt is vitatja, hogy túl van hajtva; de magyar szempontból nemzetgazdasági tekintetben egyébként is másodrendű. El van azonban mondva az is, hogy van mód, a mely ezeknek tenyésztését okszerűbb alapon megengedi s ez megérdemli a tüzetesebb kifejtést is. Nehogy azonban e bevezető rész szövevényessé váljék, a téli ívású halak okszerű tenyésztésének elvi részét nem itt, hanem a VlI-dik fejezet élén találhatja meg a kegyes olvasó.
