Herman Ottó: A halgazdaság rövid foglalatja - Természettudományi Könyvkiadó-Vállalat 31. (Budapest, 1888)
I. Bevezető rész
A HAI.BOSÉG. 17 A halbőség kora. Szemmel tartva a dolog lényegét, vegyük elő a halbőség korszakát. Tagadhatatlan tény, hogy ebben a régi korszakban a halasvizek — úgy folyók mint tavak és tóságok —- meder, part és ártér szerint érintetlen, tehát természetes állapotban voltak, a mi a vizek évszak szerinti változásának is bizonyos, évenként megújuló természetet kölcsönözött, mely szükségképen hatással volt a vizek állatéletére, ennélfogva a halakra is. A folyók korlátlanul vájták kanyargóikat, örvényes mélységeiket, padmalyaikat; itt omlasztották, amott fölhordogatták a partokat; helyenként fölkapták, más helyen lerakták az iszapot, a homokot. S minthogy e változások rendszerint átmenetileg fejlődtek, az állatélet is baj nélkül alkalmazkodhatott hozzájuk, úgy táplálkozás, mint szaporodás tekintetében is; vagyis: bizonyos fokig megtelepedhetett. Ennek a megtelepedésnek vagy inkább megállapodottságnak élettani fontossága igen nagy volt, mert az állatok táplálkozás dolgában sokszorosan egymásra vannak utasítva; viszont kötve vannak bizonyos tenyésztési helyek természetének állandóságához s mindezekből együttvéve támad az életnek rendes, zavar nélkül való körfolyama. A tavasai áradás jelentősége. A folyónak — és nagyrészben a tóságnak — évszak szerint jelenkező állapotai közül, különösen az állatélet szempontjából véve, legjelesebben pedig a halakra nézve, a legjelentősebb mindenesetre a tavaszi áradás szaka volt, mely minden Herman O. Halgazdaság.
