Herman Ottó: A halgazdaság rövid foglalatja - Természettudományi Könyvkiadó-Vállalat 31. (Budapest, 1888)

Beköszöntő

Szerintem a mi viszonyaink között az első sorba az a halas gazdaság tartozik, mely a tiszta tógazdaságra s mint fejlődési fokra, a váltógazdaságra van alapítva. Ennek szintén több és igen nyomós oka van.

Először is e gazdaság tárgyai kevésbbé kényes természetű halak, melyek már ennélfogva is szélesebb körben biztosan tenyészthetők, különösen nálunk.

Másodszor, mert megvan a mód arra, hogy e fajokat, tömeges tenyésztés mellett is, természetes úton fejlődő táplálékkal lássuk el, így olcsóvá s ennek révén köztáplálékká tegyük, a mely utóbbi körülmény magában rejti a jövedelmességet is.

Harmadszor, mert a kezelés igen egyszerű s így sok ember sikerrel gyakorolhatja.

Negyedszer, mert a magyar gazdasági rendszer sajátosságával könnyen és igazán szerves kapcsolatba hozható; sőt ennek javítására is kiválóan alkalmatos.

Végre, mert egészen természetes alapra van fektetve ; ezért ott, a hol okszerű mívelésben van, biztos és nagy eredményeket szolgáltat s ennélfogva virágzik is.

A tiszta tógazdaságnak ezt a nemét, a melyből újabban, mint fejlődési fokozat, a váltógazdaság keletkezett, egy közrendből származó magyar halászember, Dubics Tamás alapította meg, ki jelenben Siléziában az Albrecht főherczeg-féle, Skotschau mellett fekvő nagy halasgazdaságot vezeti, a ki megérte azt, hogy rendszere elterjedett s a tógazdaságot — különösen a mondott tartományban, továbbá Halicsban és Orosz- Lengyelországban — virágzásba hozta, még pedig any-8 BEKÖSZÖNTŐ.