Herman Ottó: A halgazdaság rövid foglalatja - Természettudományi Könyvkiadó-Vállalat 31. (Budapest, 1888)
VI. A fogas süllő tenyésztése
AZ ÁGYASRA ALAPÍTOTT MÓD. és külön fejlődő keszeg- vagy pontyivadékokkal biztosítjuk. A legolcsóbb és legkényelmesebb mód azonban mindenesetre az ágyásos marad. A\ ágyasra alapított mód. Ezt a módot a növendék-tó ellátásáig már ismerjük, tehát immár csak a reá következő résszel kell megismerkednünk. A növendék-tavon túl következik a nyújtó tó, a mely legalább két- vagy háromszor akkora legyen, mint a növendék-tó, tehát 4—6 hold. Ebben köröskörül legyen vagy párkányos vagy soros ágyás s ide is ugyanazon a tavaszon bocsátjuk be a tápláló hal előteremtésére való keszeg-, vagy aranyhal-, vagy ponty-párokat, a mely tavaszon a fogas süllővel a hasítást kezdjük, még pedig beeresztünk holdanként 4 párt. Ez a tápláló hal megívja az ágyásokat, az ivadék kikel és addig, a míg a fogas süllő-ívadék a növendék-tóban van, bizonyos nagyságra fel is cseperedik. Gyorsan nem fog növekedni, mert számszerint igazán töméntelen s ezért a táplálék dolgában egymás között roppant versenynek van kitéve s így az következik be, a mit a szobákban tartott halainkon láthatunk, hogy élnek ugyan, frissek is, de törpék maradnak : ez a versenynek és a helyszűkének természetes következése. A midőn már most azt tapasztaljuk, hogy a növendék-tóban a fogas süllő-porontyok felcseperedtek ugyan, de az ágyáson a tápláló hal tetemesen megfogyott : akkor átbocsátjuk a a növendék-tóbelieket a nyújtó tóba, ha a tavak lépcsőzetesen állanak egymás fölött. (V. ö. 5. kép és «Átbocsátás» 60. 1.) Ha I??
