Herman Ottó: A halgazdaság rövid foglalatja - Természettudományi Könyvkiadó-Vállalat 31. (Budapest, 1888)
VI. A fogas süllő tenyésztése
AZ ÁTHELYEZÉS. kikelt és fölemésztette tápláló zacskóját, következik az áthelyezés. A\ áthelyezés. A fogas süllőnek kényes természete úgy hozza magával, hogy az ivadék áthelyezését nagy gonddal és ügyességgel kell végrehajtanunk. A mi a számot illeti, az első áthelyezésnél holdanként i ^oo és legfeljebb 2000 ivadék elégséges. Az ivadék kihalászására a tüll merítőt (22. kép a.) használjuk; de a hal kényességével számolva, a fel-J4- kép. Párás szita. gyűjtésre párás szitát kell használnunk. A szita szerkezete az, hogy egy közönséges, finom lisztszitának felső peremére úszó keretet alkalmaztatunk. Ez a keret lehetőleg nehéz fából való legyen, hogy a szitát a vízbe lenyomja, tehát a szita megteljék az ívó tó vizével. Ebbe a szitába bocsátgatjuk azután a kimerített halporontyokat s a midőn a kellő számot kimerítettük, beeresztjük a növendék-tóba, a hol az immár kisebb szám a tápláló halból élni kezd s evvel arányosan növekedve, az ágyásokból folytonosan kellő táplálékot kap. Az ívó tó egyik sarkában elrekesztett anyahal-párt ekkoron már felszabadíthatjuk, a hol az saját ivadékának maradékával hamar végez, utóbb azonban táplálékra szorul, melynek kiteremtésére legott át is megyünk. 9*