Herman Ottó: A halgazdaság rövid foglalatja - Természettudományi Könyvkiadó-Vállalat 31. (Budapest, 1888)
IV. A tő ponty táplálkozásáról
IV. A TŐ PONTY TÁPLÁLKOZÁSÁRÓL. A tő pontv táplálkozás tekintetében a vízmérséklettől függ. Minél melegebb a víz, annál nagyobb az élénksége és táplálkozás után való vágya: minél jobban hűl a víz, annál csöndesebb a hal. kevesebb az étel után való vágva: az őszi hidegek beálltával, a mikor a víz határozottan lehűl, a tő pontv nem táplálkozik többé, hanem gödrökben összefekszik s téli álomfélét tart. a nélkül, hogv tetemesebben megfogvna. Szilézia legtapasztaltabb tógazdái állítják, hogv a pontv télen át szemernvit sem veszít súlvából: német írók. különösen azok. J J a kik «könyvből gazdálkodnak», a súlvban való veszteséget 2—} ° o-ra teszik: bizonyos, hogy a hal átéli álom során nem fogyatkozik meg olv mértékben, hogv azt számbavehetőnek mondhatnók. A táplálék mennyiségére nézve a gyakorlati tógazdák azt tartják, hogy a nvári melegekben, a mikor a tőpontv teljesen élénk, tehát javában eszik is. hetenként annvit fogyaszt, a mennvi a súlva: tehát a félkilogramm sulvú tő pontv ugvanennvi táplálékot stb. Minthogy pedig a DuBics-féle rendszer a mesterséges táplálást teljesen mellőzi s teljesen a természetes táplálék fejlődésére támaszkodik, ebben látván és ta-
