Szathmáry László: A gyufa története a XIX-ik század végéig. A zajtalanul gyúló foszforosgyufa feltalálójának Irinyi Jánosnak emlékére - Kis Akadémia könyvtára 17. (Budapest, 1935)
I. A mártógyufa
21 dugó illet. Jóval az üvegdugó alatt, a nyakban, kis ólomcsészét erősítettek, amelynek közepén három apró lyuk volt fúrva. A kis üveget félig megtöltötték kénsavval. Ha megrázták, akkor a nyílásokon igen kevés kénsav kibuggyant. A kibuggyanást elősegítették azzal is, hogy az üveget marokba fogták. Ilyenkor a benne levő levegő a kéz melegétől kitágult és a kénsavat még jobban felszorította. Most csak annyi kénsav gyűlt össze, amennyi a gyújtáshoz kellett.1 De a kis kénsavtartó üveg még további fejlődésen ment át. Egy olasz órásmester Domenico Cerietti, 1824-ben Páduában különös készüléket állított össze. A készülék egyszerű kénsavtartó üvegből állt, amelynek fedele ujj nyomásra nyílt; ugyanekkor egy gyufa a kénsavba merült és meggyűlt. Az órásmester találmányát 1828 november 11-én Bécsben, szabadalmaztatta. Azonban elterjedni nem tudott, valószínűleg azért, mert túl drága volt. Talán ez tekinthető a mai öngyújtók ősének. De Rómer István-nak versenytársai is akadtak. Az egyik Henrich Peters volt, aki 1825 junius 29-én kapott szabadalmat mártógyufa készítésre.2 Ő Alsó-Ausztriában, Priestingben alapított gyárat. Gyujtókeveréke állt: 4 s. r. káliumklorátból, 2 s. r. kénből, 1 s. r. kandiszcukorból 1 s. r. szénporból. A másik Josef Siegel volt, aki Bécs mellett, Ottakringben alapított gyárat és 1823 aug. 23-án kapott szabadalmat. J. Siegel olmützi származású könyvelő volt, de mikor 1830 március 15-én újabb szabadalmat nyert, kémikusnak nevezte magát. Az ő mártógyufájának összetétele a következő volt: 8 lat káliumklorát, 2 lat lycopodium-por, 2V2 lat kénvirág, 1 lat cinober, 1 lat tejcukor, 1 lat gyanta, 3/„ lat arabgumi és 3/8 lat búzaliszt. E gyujtókeverékét szabadalom védte, amely 1832 szeptember 10-én kelt. 1830-ban A. Wagner kapott mártógyujtókeverék összeállításért szabadalmat.3 1828 december 10-én az angol Samuel Jones Londonban, új mártógyufa változatot szabadalmaztatott, amelyet „Pro-1 I. I. Prechtl: Tech. Encyklopädie. Stuttgart. 1835. VI. 871.— 2 Beschreibung d. Erfind, d. Verbess. T. Bd. Wien. 1841. 470. 1, —-3 Jahrbücher XVII. Bd. Wien. 1832. 344. 1.
