Koroknai Ákos: A Ganz Műszer Művek története (Budapest, 1975)
IV. A szocialista műszeripar alapjainak lerakása 1950-1963
célkitűzései így a legszorosabban összefüggtek az 50-es évek gazdaságpolitikájával. Az újszerű megoldások alkalmazása céljából az Országos Találmányi Hivatal kiadványaiban már 1951-től szerepeltek az Árammérőgyár újításai. A vállalatnál 1952-1963 közt beadott 1734 újításból 771-et fogadtak el. A mozgalom szélesítése alapvetően vállalati érdek volt. A termékek szabványosítása szintén országos jelentőségű feladat volt. Már a szocialista iparfejlődés első szakaszában tipizálni kellett az egymástól műszaki paraméterekben alig különböző gyártmányokat ahhoz, hogy a gazdaságos nagyüzemi termelés kialakulhasson. Ebbe a munkába az Árammérőgyár igen korán bekapcsolódott. A magyar Szabványügyi Hivatal megbízásából 16 országos technológiai szabványt készített, amelyhez ugyanennyi háziszabvány járult. A szabványosítás jelentős segítséget nyújtott a szűk gyártási keresztmetszetek felszámolására. A termelésben a legnagyobb súlyú NE mérő munkaidejét pl. 1954-re i2°0-kal csökkentették és futószalagosítását az év végére befejezték. A javuló technológiai munkát dicsérte, hogy a háromfázisú mérők gyártásbavételénél a selejtszint nem emelkedett. A fejlesztés megoldotta az 1950-es évek közepén az eloxálás műveletének nagyüzemi alkalmazását, az automatikus zsírtalanítást, a műhelyek átrendezését stb. A lemezösszerakó műhelyt zárt ciklusú rendszerré alakították át. Bővítették a szerszámműhelyt, mechanikai mérőszobát rendeztek be a MEO-nak. A bakelitműhely új, tágasabb helyre került. Megnagyobbították a TMK-t is. Az első 5 éves tervben korszerűsített bakelitműhelyben a kézi kerekes gépeket a hidraulikus berendezések váltották fel. A forgácsoló alkatrész gyártásában tért hódított a lemezből húzás, illetve zömítés. Gyorssajtolót állítottak fel és jelentős megtakarítást eredményezett a blokkszerszámok alkalmazása. Az öntött alkatrészek kézi reszelését a gépi borotválás bevezetése szüntette meg. Az áramkapocs présöntésére szolgáló szerszámmal feleslegessé vált a darabolás. A második 3 éves tervtől kezdődően automatizálták a nedves műhely technológiáját. 1958-ban helyezték üzembe a vándordobos galvanizáló berendezést. Korszerűsödött a lúgozás és foszfátozás művelete. Krómozót, automata vaskimosót és felületkezelőt, galvánfürdő-szűrőt készítettek. A gombolyító műhelyben modernizálták a tekercselést. A gyártásfejlesztés eredményei ellenére a vállalat vezetése tisztán látta, hogy a termékek finommechanikai megmunkálására és „kiszerelésére” továbbra is ügyelni kell az alkatrészek nagyobb csereszabatossága miatt. Az irányítás érzékenységét nem utolsó sorban az elnyert önálló exportjog váltotta ki. A piaci információk közvetlen beérkezése a vállalathoz visszahatott a technológia munkájára. Fokozták a zárt ciklusos rendszerek bevezetését a munkaigényes és nagyterjcdelemű alkatrészeknél. Intenzíven foglalkoztak a gyorshitelesítés módszerének kikísérletezésével és a szerszámgyártó célgépesítés lendülete továbbra sem hagyott alább. A vállalat élenjárt a műszeriparban. Korán felismerte, hogy az univerzális szerszámgépek kevésbé növelik a termelékenységet. A présöntést 1959- ben az Árammérőgyáron kívül csak a Mechanikai Mérőműszerek Gvára alkalmazta. Korszerűsödött a szerelés, a lamellagyártás. 1959-ben 52 munkahelyes, 33 m hosszú szerelőszalagot állítottak fel, amelyet típusszalagnak fogadott el az ipar-94