Koroknai Ákos: A Ganz Műszer Művek története (Budapest, 1975)
II. A hazai műszergyártás fejlődésének jellemző jegyei a két világháború között 1920-1944
megkötésénél előnyt élveztek és áraik 30%-kal alacsonyabbak voltak a Siemens- Schuckert áraknál. A Siemens-Schuckert Művek, tőkeereje ellenére, nehezen viselte a hazai műszergyártó vállalatok tevékenységét. A Hajós- és Szántó cég pl. ro-i5%-kal adta olcsóbban a finom mérőeszközöket, mérőhidakat, izolációs mérőket - 1939-ben -, amelyeket ráadásul a Hartmann und Braun cégtől importált. A hazai képviseleti üzlet az EKA viszonylatában hasonló volt. Az EKA minden olyan mérőműszert forgalmazott, amely a Siemens-Schuckert Művek profiljába is tartozott. A képviseleti tevékenység így bizonyos mértékig akadályozta a külföldi tőke műszerértékesítési tevékenységét, de alapvetően nem szüntette meg. A hadiipari szállításokkal ugyan nőtt a piac felvevőképessége, de más vonatkozásokban a fogyasztás lassabban emelkedett. A Reich Ernő vezette EKA műszergyártás rendkívül ,,mozgékony” volt, amint azt a német cég megállapította. Reich mindig figyelembe vette a vevők speciális igényeit és a gyártást átállította. A számottevő versenytársak közt tartotta nyilván a Siemens-Schuckert Művek az ElC-t, mely a regisztrálók és vizsgálóberendezések kivételével a precíziós műszerek teljes skáláját gyártotta. Különösen piacképes gyártmányoknak bizonyultak az EIC belülről megvilágított kapcsolótábla műszerei. Az FJC-árak is átlag 15%-kal voltak olcsóbbak. A Siemens-Schuckert Művek a verseny kiélesedésének elkerülésére ezért egyezségre lépett az EIC-vel. Az EIC a Siemens-féle regisztrálók és izolációs mérők eladását, míg a német cég mindazon műszereknek beszerzését vállalta az ElC-től, amelyekre behozatali tilalmat rendeltek el. A Fehér gyár termékeit szinten figyelemmel kísérték a berlini Siemensstadtban. Elismerőleg nyilatkoztak a termékek minőségéről. Főként a gyártmányok finommechanikai megoldásait dicsérték. Különös figyelmet szenteltek Berlinben a magyar árviszonyok alakulásának. Nem kis bosszúsággal állapították meg, hogy a magyar cégek árai változóak, katalógusuk sincs az EKA-n kívül. Az EKA katalógusairól pedig tudták, hogy azok formálisak, mert belőlük 10- 30% engedményt adnak. A magyar árak mégis csak részben fékezték - főként az egyéni megrendeléseknél - a vállalat áremelési szándékait. A műszergyártásnak részesedése a cég termeléséből túl nagy nem lehetett, mert a műszerrészleg létszáma 43-50 főnél nem tett ki többet. A Gvömrői úti gyártelep dolgozói: a kispestiek, a vecsésiek, az ócsaiak, kisrészben a budapestiek több ízben is határozottan felléptek az antiszociális vállalati munkáspolitika ellen. Fellendült 1925-től a szakszervezeti mozgalom, nőtt a szervezett munkások száma, akik 1928-ban 3 hetes eredménnyel záruló bérharcot folytattak. A bedóellcncs harc 1931-32-ben lángolt fel. A Szociáldemokrata Párt és az illegális Kommunista Párt aktív szervező munkával segítette a harcot. A Vörös Segély gyűjtéseket szervezett a 30-as évek közepén bebörtönzött munkások családjai számára. A forrongás a rendezetlen bérviszonyok miatt később sem hagyott alább. A gépgyári forgácsolók 1937-ben több, mint 1 hónapig sztrájkoltak, a háború éveiben terjesztették az illegális Szabad Népet. A gyárvezetés kénytelen volt a munkások követelését 1941-ben részben teljesíteni: évvégi segélyeket osztott ki az életszínvonal romlásának ellensúlyozására. A háború utolsó napjaiban a gyár dolgozói összefogtak, hogy az értékes gépparkot megmentsék a pusztulástól. A nyilasok gyárromboló kísérlete nem sikerült.
