Koroknai Ákos: A Ganz Műszer Művek története (Budapest, 1975)

II. A hazai műszergyártás fejlődésének jellemző jegyei a két világháború között 1920-1944

terve. Az olcsóbérű Magyarországon előállított alkatrészeit Angliába kívánta kivinni, hogy ott szerelőgyárat felállítva, mint angol termékeket hozza műszereit forgalomba. A londoni Mareoni céggel folytatott tárgyalások annyira előrehaladtak, hogy még a világháború kitörése előtt nagyobb mennyiségben szállított ki Guy a Mareoni cég raktáraiba EIC terméket. A terv valóraválását a háború kitörése akadályozta meg.

Az 1940-es években az EIC is bekapcsolódott a hadiszállításokba, amelyek egy része a repülőműszergyártással függött össze (hengerfejhőmérők, fordulatszámjelzők villamos adóval). Ez jövedelmező üzletet jelentett, mert a hadiszállításokkal az EIC az 1930-as évek elejétől meghússzorozta termelését. Nagymennyiségű ..Multeico” hordozható, Deprez-rendszcrű lengőtekercses egyenáramú mérőműszert szállított a rádióhibakereső készülékekhez. A hadikonjunktúra azonban csakhamar nehézségeket váltott ki. A munkabérek és az anyagárak emelkedése nem állt arányban a rögzített eladási árakkal. Emiatt 1942-ben 8173 P veszteség érte a vállalatot. A helyzet 1943-ra változott csak meg, amikor az addigi 29%-os felár helyett 80%-osat engedélyeztek. Az EIC ekkor már 18 514 P nyereséggel dolgozott.

Az angol származású gyártulajdonos igyekezett magát a háború vége felé kivonni a hadiszállításokból. Az újabb beruházásoktól tartózkodott, égető anyaghiányra panaszkodott, úgyhogy még a honvédségi szerveknek is feltűnt az EIC feltűnően tartózkodó álláspontja. A vállalatot azonban 1944. június 27-én bombatámadás érte. A gyártókapacitás 90%-a megbénult. Az EIC elvesztve gyári üzemének szívét, a hitelesítő központot, termelését szűk keretek között tartotta. A HM fenyegetőzött, de a gyár szerencséjére az EKA, a Marx-Mérei és a Fehér cég vállalták a kieső termelés fedezését.

Az EIC asztatikus xcattmcrő

58