Koroknai Ákos: A Ganz Műszer Művek története (Budapest, 1975)
II. A hazai műszergyártás fejlődésének jellemző jegyei a két világháború között 1920-1944
A gyártelep bővítési terveit a Hartmann und Braun cég képviselői 1942-ben a helyszínen tárgyalták meg Fehérrel. A felépülő épület földszintjén és első emeletén 1-1 munkatermet á 245 m- gyártóterülettel (80 főre) helyeztek el. Az alagsorban 140 fő befogadására alkalmas óvóhelyet, raktárt és munkásétkezdét terveztek, mert a gyár ezekkel a létesítményekkel nem rendelkezett. A HM a beruházási költségek 50%-át a vállalatra akarta hárítani, de Fehér kitért előle. Végül is a költségek eg\ hatodát vállalta. Új dukkózót, szárítót, lakatosműhelyt, homokfúvót állítottak fel. Bővítették a gépműhelyt, a villamos mérőműszerek szerelőműhelyét, fejlesztették a vizsgáló laboratóriumot. A beruházáshoz a Fehér cég 1943. április 17-én 300 ezer P-s állami kölcsönt kapott az Ipari Munkaszervező Intézettől. A kölcsön fejében kötelezte magát, hogy kizárólag a HM által meghatározott termékeket gyártja és csak az esetleg fennmaradó kapacitását fordítja a polgári szükségletek kielégítésére. Az új üzembe 1943. szeptember végén költözhettek be. A haditermelés nagyobb lendületet vett. Fehér 1943 közepén hosszasan tanulmányozta a Nistri-féle olasz gyártmányú fotógéppuskát. A szerkezettel célzógyakorlatokat hajtottak végre, melyeket filmszalagon örökítettek meg. A gyakorlat után így állapították meg, hogy a fotógéppuska kezelője helyesen irányította volna-e a gépfegyvert a kiszemelt célpontra. Az olasz konstrukció rugós felhúzóval működött. Fehér ezt kiküszöbölte a 12 V-os repülőgépi áramforrás hasznosításával. Az 1943 augusztusában elkészült prototípus bevált. Fehér és a Honvédségi Repülés Kísérleti Intézet a 4114. tip. fotógéppuskával kívánta felszerelni a Magyarországon gyártott Messerschmidt gépeket (109, 110, 210-es típusok). Fehér a honvédségtől 150 db-os megrendelést kapott. Az első 50 db 1944 áprilisára készült el 273 ezer P értékben. Jelentős gyártmánynak számított a Szilvay Kornél-féle automatikus vízkiválasztó készülék is, amely a repülőgépmotorok üzemeltetésénél a benzinnek és víznek szétválasztására szolgált. Hadiüzemként szállítottak a Standard részére nagvadóműszereket, a Telefunkcn számára kis adó-vevő milliampermérőket. Thcrmokeresztes automatákat is előállítottak. A gyártmányok közül a Beleznay Oszkár, MÁV-főtanácsos szerkesztette sín- és hídnyúlásmérő az 1943. évi lipcsei kiállításon díjat is nyert. A termelés felfutása indokolta a cég nevének megváltoztatását. A volt műhely 1943. június 5-én a Pestvidéki kir. Törvényszék jóváhagyásával, mint egyéni cég, felvette a „Fehér Ferenc Elektromos Finommechanikai Készülékek Gyára” nevet. A háború utolsó évében a haditermelés azonban akadozott. Fehér késedelmesen szállított. Hiány volt a kész termékeket ellenőrző műszerekben és nyersanyagokban. Egyre inkább jelentkeztek a forgótőkehiányból fakadó gondok. A HM 1944 novemberében még nem egyenlítette ki a leszállított fotógéppuskák ellenértékét. A Fehér gyár a háború utolsó napjaiban szerencsésen elkerülte a kitelepítést. A vállalat tulajdonosa igyekezett gépparkját megmenteni. Arra hivatkozott, hogy nem rendelkezik szállítóeszközökkel és a Légoltalmi Kormánybiztosság sem biztosított számára legalább 450-500 m2 területet, ami nélkül a legsürgősebben gyártandó repülőműszerck, híradóalkatrészek szerelése és ellenőrzése lehetetlen. Az
