Koroknai Ákos: A Ganz Műszer Művek története (Budapest, 1975)

II. A hazai műszergyártás fejlődésének jellemző jegyei a két világháború között 1920-1944

Fehér társas cégét hamarosan beszüntette és 1920-ban külön iparigazolványt váltott ki, amellyel finommechanikai műhelyt létesített. A cég neve „Fehér Ferenc Precíziós Mechanikai és Gépműhelye” lett és csak 1927. szeptember 29-én vezették be a kereskedelmi társascégek jegyzékébe a Budapesti Törvényszéknél. A kezdet nehéz volt. Az üzlet kiterjesztéséhez szükséges tőke hiányzott, ezért Fehér alkalmi szövetkezetét hozott létre több önálló kisiparosból (modellkészítők, öntők, lakatosok, műszerészek), hogy önálló gépparkjukat mielőbb megteremtsék. Fehér javította a gyógyszergyárak háborúban tönkrement gépeit. Kapcsolatba került a nyomdaiparral és 1924-ben az Országos Kézműipari Tárlaton már bemutatta a saját készítésű perforálóját. Szakmai hozzáértését az Országos Iparegyesület 1926-ban „Nagy Aranyéremmel” jutalmazta.

Gyarapodott a kis műhely munkáslétszáma. A tulajdonosnál már 5 szakmunkás és 6 műszerésztanuló dolgozott. Bővült a géppark. Fehér kapcsolatot tartott fenn Szvetics Emillel, a budapesti Telefonhírmondó volt igazgatójával, aki, miután megvált a vállalattól, önálló laboratóriumot és mechanikai műhelyt nyitott. Mindkét vállalkozás számára kedvezően hatott a lakihegyi adóállomás megépítése. Fehér detektoros készülékeket, kis kondenzátorokat és egyéb szerelvényeket gyártott. Nyomdaipari érdeklődését a behozatali nehézségek keltették fel a Mono- és Linotyp szedőgépek pótalkatrészeinél. Nyomdatechnikai gépszámozója az egykoronás bankjegyekhez nagy feltűnést váltott ki.

Szvetics Emil halálával fordulat állt be a Fehér-féle vállalkozás életében. 1927 augusztusában 10 évi részletre 51 507 P-ért megvette az özvegytől a jól felszerelt laboratóriumot. Fehér 1928 közepén költözött át a Rákóczi út 22. sz. alá. A vétellel jelentősen növekedett a géppark és kibővült a gyártó profil. Szvetics üzletkörét, a íVIÁV-ot és a Postát, Fehér sem akarta elejteni, hiszen a közszállítások reményével kecsegtetett. A negyedik emeleti új műhely 5 helyiségből állott.

Az új műhelyben jelentős teret kapott a kondenzátorgyártás, mégis adódtak gondok. A Posta a régi típusok (papír-kondenzátorok) gyártását nem szorgalmazta, míg az újakéhoz modern gépekre lett volna szükség. Mindemellett kifizetődő sorozatokat kellett volna termelni, mint az Egyesült Izzó, a Standard vagv az Ericsson cégek tették. Fehér felismerte: e téren a versenyt nem állná ki és ezért csak speciális kondenzátorgyártással foglalkozott. Szakmai kapcsolatai kiszélesedésével ugyanakkor egyre közelebb került a műszergyártáshoz. Egyik szorgalmazója lett a műszerész, látszerész kisiparosok kiválásának a lakatos ipartestületből. Tagja lett a műszerbehozatali bizottságnak, amelyben módja volt a piaci viszonyokat felmérni, a gyártás jövedelmezőségét megvizsgálni. Mint önéletírásában említi, itt láthatta, hogy „a hazai szükségletet és igényt a külföldi lehetőségek irányítják”.

Fehér fokozatosan indította meg műszergyártását. Látva a rádióamatőrök nagyfrekvenciás műszerigényét, thermokeresztes műszertípust kísérletezett ki és 1928-1930-ban már szállítási ajánlatokat tett. Több adó- és vevőállomáshoz készített kombinált többskálás volt- és ampermérőket. Gyártott Szvetics-felc kábelmérőket univerzális használatra. Ezekből még japán exportra is jutott. Készítettek Weston-, Thomson-hidakat, kezdetleges állótalpas műszereket horganyházban.

50