Koroknai Ákos: A Ganz Műszer Művek története (Budapest, 1975)
II. A hazai műszergyártás fejlődésének jellemző jegyei a két világháború között 1920-1944
zik. A munkások asztaloknál ülnek, a szalagot apró kocsik, dobozok pótolják, amelyeket cca 50 mp-ként ismétlődő csengőjclzésre kell a következő munkahelyre tolni. Az 50 mp alatt a részére kijelölt operációt mindenkinek el kell végeznie. Csoportellenőrök és főellenőrök ugyanezen munkamenetbe bekapcsolva ellenőrzik a munkát és ahol fennakadás volna, segítenek és helyettesítenek. így az előírt darabszám a megszabott időben feltétlenül elkészül. A komplett szerelésre az egész munkáscsoport kap akkordot, amit azután az alapórabérek arányában osztanak fel az egyes munkások között. Miután itt selejtet nem fizetünk, ez a rendszer nem időbéres rendszer fixírozott teljesítménnyel, hanem fixírozott részidőkkel dolgozó akkordrendszer.” A SZÁMLÁLÓK ÉRTÉKESÍTÉSE, KARTELLEK A Ganz gyár a fogyasztásmérőket 1926-ig a régi osztrák-magyar számlálókartcll keretében értékesítette, de az 1926-ban felbomlott. Helyébe a Magyar Elektromos Számláló Szövetség lépett. Tagjai az Áron H. Mérőkészülékek Gyára rt. Bp., a „Danubia” Légszeszmű-, Világítási- és Mérőkészülékek Gyára rt. budapesti irodája, az Engel cég, az Erőátviteli és Világítási rt. Bp., a Ganz-féle Villamossági rt., a Magyar Siemens-Schuckert Művek Villamossági rt. és az Unió Magyar Villamossági rt. voltak. A kartell rögzítette a számlálók eladási árát és feltételeit. A kartcllárak az importált számlálókra is érvényesek voltak. Az árak megszegése tízszeres bírságot vont maga után. Az 1926. március i-től életbelépett szerződésben a Ganz vezető szerepet játszott. Szigorú feltételek védték a gyártók és eladók érdekeit, de különböző mértékben. A Ganz gyár bár megakadályozta hazai versenytársainak erősödését, azonban elesett az önkényes áremelések lehetőségétől. A kartellszerződés rövidesen felbomlott A kartelltagok inkább import számlálókat forgalmaztak, belföldi gyártó csak a Ganz volt. A 20-as évek végére azonban az importőr-versenytársak mellé új hazai cég nőtt fel, a Hajós és Szántó Elektromosgyár rt. A Ganz nem nézte tétlenül az eseményeket. Piaci helyzetének megtartására 1934-ben újabb kartcllcgyezségre lépett annál is inkább, mert 1928- ban nem sikerült az ellenfél bekebelezése. A két fél a „gazdaságos” gyártásra hivatkozva, valójában a profit biztosítására, felosztotta a belföldi piacot. Az Elektromos Művek szükségletének 60%-át a Ganz, míg a fennmaradó részt a Hajós és Szántó cég fedezte. Minden egyéb belföldi szükséglet kielégítésében a Ganz gyár 65%-ban részesedett. A megerősödött vetélytárs ellenében a Ganz a szerződésbe foglaltatta, hogy egyik vállalat sem hozhat létre új érdekeltséget. Az egyezség valamennyi akkor gyártott számlálótípusra kiterjedt: egy- és kéttarifás, visszatérítő és különleges számlálókra. A megkötött számlálókartellek legfőbb indítéka az egyre jobban kitcrcbélyesedő belföldi gyártásban rejlett, ami az elektrifikálás térhódításával jó üzletnek ígérkezett. Ez azonban ellentmondásokkal volt terhes. A hazai piac felvevőkészsége bár állandóan növekedett - a világgazdasági válság éveitől eltekintve - mégsem biztosította két vagy több gyár megrendelésállományát. A vállalatok -36
