Koroknai Ákos: A Ganz Műszer Művek története (Budapest, 1975)

II. A hazai műszergyártás fejlődésének jellemző jegyei a két világháború között 1920-1944

kcsztéssel szorosan együttműködött. A műhelyfőnök osztotta szét a munkát a művezetők között. A művezetők közvetlen munkatársai a segédművezetők, előmunkások, műhelyírnokok, munkadarab-átvevők és ellenőrök voltak. A megrendelés rajtuk keresztül jutott a munkapadok mellett dolgozó munkásokig.

A Fehérvári úti gyártelep teljes gépparkja átkerült és a jobb elrendezéssel megnőtt a termelési kapacitás. A X. kerület Villám u. 38. sz. alatti gyárépületben 121 db elektromotor és 132 db nagyobb gép és készülék működött. Az üzembiztonsági feltételek azonban hiányoztak. A vállalat számlálógyártásba befektetett állótőkéje 1,33 millió P-t, forgótőkéje 1,6 millió P-t tett ki.

GYÁRTMÁNYFEJLESZTÉS

Bláthy az I. világháború után nagy lendülettel folytatta kutatásait. Számtalan feladatot jelentett az új számlálóalaptípusok kifejlesztése ill. azok variánsainak kialakítása a külöböző díjszabásokra. Az űn. főáramtelítési híd feltalálásával megszűnt az egyfázisú ,,B” típusú mérő túlterhelésnél meglévő negatív hibája és az Elektromos Művek jelentős pénzbevételhez jutott. A ,,B” típus súlya mindössze 1,5 kg volt.

A ,,B” típusú mérő tökéletesítésén kívül Bláthy egyre több időt fordított a hitelesítés mechanizálására. A stroboszkópos szabályozással jelentékenyen csökkentette a beszabályozás idejét. A szerelés mcchanizálásával elérte, hogy a fogyasztásmérők szerelés után csekély beszabályozási hibaszázalékkal működtek. A hitelesítési eljárás egyszerűsítésére a Kereskedelem és Közlekedésügyi Minisztérium 1940. augusztus 10-én hozzájárult, hogy a Ganz gyár telepén a Magyar Kir. Központi Mértékügyi Intézet fogyasztásmérőket hitelesíthessen.

A fogyasztásmérők fejlesztése rendszeresen folytatódott. A ,,Ba” számláló 1925-ben született meg. A gyors és könnyű szerelésű típusból később kifejlődött a ,,Bb” és a ,,Bc” változat, a nagysikerű ,,Bd” mérő. A ,,Bd” számlálókból 1926- 51. évek között több mint 2,5 millió darabot gyártottak.

Az első világháború utáni fejlesztési időszakban Bláthy és munkatársai felismerték a könnyű karbantartás, a hitelesítés mechanizálásának és a kiegyenlített terhelési görbének fontosságát. A jól megszerkesztett ,,Bdf” típusú egyfázisú váltakozó áramú fogyasztásmérő volt az egyetlen mérő a piacon, amelyet egyetlen csavarhúzóval szerelhettek szét, vagy állíthattak össze, miközben az elhasználódott alkatrészeket kicserélhették. A ,,Bdf 1” számláló tárcsájának különleges beosztása biztosította a stroboszkópikus gyorshitelesítő eljárást. Mérte a legkisebb háztartási terhelést és ugyanakkor névleges terhelésének háromszorosával terhelhették állandóan. Előnyére szolgált a hőfokkiegyenlítő berendezés és a számlálómű egyszerű cserélhetősége. A típusokat a Bdf 1, Bdf 2, Bdfm 1, Bdfm 2, Bdc 1, Bdc 2, Bdcm 1, Bdcm 2 mérők alkották. Az 1926-1935. években 8 egyfázisú és 18 többfázisú számlálótípust dobtak piacra. A legújabbakat négyszeresen túlterhelhették.

Az 1930-as években jelentős előrelépés következett be a gyártmányfejlesztésben. A Ganz gyár új, addig importált típusokat kísérletezett ki. Ezek az áramfogyasztás növelését a különleges tarifarendszerek bevezetését célozták. A két-