Koroknai Ákos: A Ganz Műszer Művek története (Budapest, 1975)
II. A hazai műszergyártás fejlődésének jellemző jegyei a két világháború között 1920-1944
műszergyári vállalkozások gombamódra való elszaporodására. Közülük néhány életképes középüzemmé nőtte ki magát. A trianoni békeszerződés fegyverkezési tilalmának megszűnésével különösképpen fellendült a műszergyártás. A gép- és nehézipar új beruházásai, a közszállítások rövid határidőre szóló nagy megrendeléseket jelentettek. Olyannyira, hogy szinte a vállalatok nem teljesíthették a szállításokat. Szakemberhiány lépett fel és a szállítások költséges termelőberuházásokat követeltek. Jellemző, hogy a gépipar 1936-1938 közötti 14 millió állótőke gyarapodásából 10 millió P a műszergyártásra jutott. Csupán a tanszergyártás csökkent a kisebb állami megrendelések miatt. A haditermelésre áttéréssel a műszergyártó cégek közül több ezer fős vállalattá növekedett a GAMMA, a MOM és a Marx és Mérei cég. A válság után növekvő műszerimport az erős belföldi szükségletek eredményeképpen nem fékezte a hazai cégek fejlődését. Az export is szépen fejlődött és csak az erdélyi és felvidéki területek átmeneti visszacsatolásával - épp a megnövekedett belföldi fogyasztás miatt — esett kissé vissza. A gépiparban igen gyorsan fejlődött 1929 után az elektrotechnikai ágazat is. A válság itt sem éreztette hosszan hatását. A termelés értéke 1929-1941 között (országos viszonylatban) 49,7%-kal nőtt. Ennek ellenére az ágazat részesedése az ipari termelés értékéből csak 9,4%-ot tett ki. 1938-ban Magyarországon már 37 elektrotechnikai vállalatot tartottak nyilván több mint 12 ezer munkással és millió P állótőkével. Az iparágat versenyképes szabadalmak védték és áldozatkész szakmunkásgárda tette híressé. A villamos mérőműszergyártásban kiemelkedett az Elektromos Mérőműszerek Gyára, az EKA, a Magyar Sicmens-Schuckert Művek, a Marx és Mérei, valamint a Fehér cég. A hőtechnikai műszerek előállításában főként az utóbbi két cég jeleskedett. E téren egyébként 9 vállalat ill. kisiparos fedezte a szükségletet. Az árammérőpiacon 7 cég osztozkodott, közülük 3 külföldi érdekeltségű volt. A mechanikai elven működő műszereket pedig 10 kisebb-nagyobb nagyságrendű vállalkozó gyártotta. A műszer- és tanszergyártók között a legtöbb elismerést a Marx és Mérei cégen kívül a Calderoni Műszervállalat rt., az Erdély és Szabó cég, a Gamma rt. és a Magyar Optikai Művek kapta. A geodéziai és mérnöki műszerek gyártásában úgyszintén ezek tűntek ki. Elektromos szerelési anyagokat és erősáramú különféle berendezéseket elsősorban az EKA, a Ganz, a Magyar Siemens-Schuckert Művek, a Magyar Brown Boweri, a Magyar Elekthermax, a Szalay István rt. és az AEG rt. állított elő. A gyengeáramú készülékeket gyártók között a Magyar Philips Művek, a Standard Villamossági rt. és a Telefongyár rt. említendők meg. E vállalatok mellett azonban még mindig nagy volt az 50-100 főnél vagy még ennél kevesebb munkást alkalmazó cégek száma. Ezeket elavult termelési technika, korszerűtlen gyártási módszerek jellemezték. A műszergyártás a második világháború éveiben fejlődésének újabb szakaszához érkezett. Az 1938-ban meghirdetett fegyverkezési program, az ún. győri 1 milliárd pengős beruházási program, végrehajtása során a műszergyártó vállalatok jelentős megrendeléseket kaptak. Az ország felfegyverzése 1941 nyarától, a hitleri Némeország Szovjetunió elleni agressziójától, még nagyobb lendületet vett. Kiépült a hadigazdálkodás teljes rendszere, melyet az állam közvetlen és erős beavatkozása jellemzett a termelésben. Ettől az időtől kezdve a náci Né
