Koroknai Ákos: A Ganz Műszer Művek története (Budapest, 1975)

I. A villamos mérőműszergyártás kezdetei Magyarországon a dualizmus korában

A Marx és Mérei cég épülete (1910)

dalmát képező postaszekrényekből 2 éve nem kapott megrendelést. A vállalkozók heti 16-34 K-t fizettek időbéres dolgozóiknak, de akik teljesítménybérben kerestek, elérhették a 40-50 K-t.

A Marx-Mérci proíilszélcsítésrc törekedett államsegély igénybevételével. A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara 1904-ben széleskörűen tudakozódott a műszert előállító cégeknél, hogy indokoltnak tartják-e a segélyezést. A kapitalista vállalatok vezetői elutasítólag foglaltak állást, hiszen csak egyik versenytársuk erősödött volna meg. A tudakozódás azonban a hazai műszergyártás számos problémáját napfényre hozta. Kitűnt: a termékek minősége nem mindig éri el a kívánt színvonalat. A Rock gyár azonban arra is rámutatott, hogy a hazai műszerek propagandája csekély és ,,a kereskedők a belföldi gyártmányt alig vagy egyáltalában nem árusítják, attól tartván, hogy az esetben, ha a hazai készítményt meghonosítanák, a fogyasztó közönség a mérőeszközöket nem tőlük, hanem közvetlenül a gyárosoktól szerezné be”.

Az elektrotechnikai iparágon belüli villamos műszergyártásnál kedvezőtlenebb helyzetben volt a mechanikai műszergyártás. A műszergyártó cégek köre állandóan szaporodott, de 1910-ben a 13 fővárosi műszergyár mégis csak 576 főt alkalmazott. Versenyképesen csupán a Süss-félc vállalkozás fejlődött. A tömeggyártás hiányában a gyártók inkább a műszerek javításával foglalkoztak. A műszergyártásban (műszerész, mérlegkészítő, látszerész, orvosi műszerész és hangszerkészítő) foglalkoztatottak száma Budapesten bár 3500 főt tett ki, és ezzel

2 1