Koroknai Ákos: A Ganz Műszer Művek története (Budapest, 1975)
V. A villamos műszergyártás hazai bázisának megteremtése, a Ganz Műszer Művek nemzetközi hírnevének megalapozása 1964-1973
számon belül hasonló Irányú változások tapasztalhatók a műszaki dolgozók vonatkozásában. E téren az ÁMGY vezet kb. 8%-os emelkedéssel. A GMM-nél 1964- ben csupán 92 mérnök, 18 közgazdász és 222 technikus dolgozott, de 1972-ben már 142, 29, ill. 412 fő. A mérnökök és közgazdászok száma az EKM-bcn, míg a technikusoké az ÁMGY-bcn gyarapodott gyorsabban. Ez az összetétel azonban a jövőben további javításra szorul. A létszámösszetételre jellemző még a nődolgozók arányának fokozatos növekvése. 1972-ben az összlétszám 560/0-át alkották az 1964-1965. évi 52-54%-kal szemben. A létszámemelkedés ellenére azonban problémát okoz a munkaerőfluktuáció. A kormányintézkedések és a GMM bér és műszaki szervezési intézkedései kapcsán a fluktuáció az 1969. évi 30%-ról 1972-re 20,3%-ra süllyedt. Bevezették az újonnan belépettek tesztvizsgálatát és figyelemmel kísérik a kilépések okait. A munkaerőhullámzás Angyalföldön a legerősebb és Gödöllőn a legkisebb. Az alkatrész- és szerszámgyártás létszámhiánnyal küzd. Az ÁMGY-ben pl. a sajtoló, műanyag, öntő, festő és gombolyító ágazatból kb. 50-70 fő munkája hiányzik, az EKM szerszámüzemében 5,6%-os a munkáshiány. Az újonnan felvettek pedig inkább a betanított munkások kategóriáját gyarapítják és nem a szakmunkásokét. A létszámfejlesztésben a 3 gyáregység adottságai eltérőek. Kispesten az új lakótelepekkel és Gödöllőn a lakosság újabb rétegei bevonásával még adódnak lehetőségek, de Angyalföldön e tényezőkkel nem számolhatnak. A GMM termelésének kedvező alakulása a dolgozók életszínvonalának állandó emelkedésében megmutatkozik. A vállalat bérszínvonala 1964-1972. évek között átlag évi 2,8° ()-kal emelkedett, de 1968-tól az emelkedés mértéke 4° (rot tett ki. A 3 gyáregység bérszínvonalának emelkedése minimális eltérésekkel az átlag körül szóródik. A munkások és alkalmazottak átlagkeresete hasonló mértékben emelkedett. A munkások napi átlagkeresete az 1964. évi 60 Ft-ról 1972-ig 75 Ft-ra nőtt. A 3 gyár bérviszonyainak alakulásában bizonyos szintösszehozás is tapasztalható. Az ÁMGY munkabéreinek emelkedése pl. megelőzi a KMGY-ét, de nem éri el az EKM többségében magasabban kvalifikált munkásaiét (ld. 32. sz. táblázatot). A nagyvállalat megteremtésével csakhamar felülvizsgálatra szorult az addigi bérezési rendszer. Az automatizációval megváltoztak a munkanormák. Emiatt elterjedt a kollektív és kombinált idő- és teljesítménybérezés. A GMM-nél 1965. július i-vel új bérrendszer lépett életbe, mert az egyes üzemek között jelentős béraránytalanságok léptek fel. A szalagosítás miatt a dolgozók már 90-95%-os teljesítmény mellett megkeresték a 130%-os „plafont”. A tarthatatlan helyzeten új idő- és teljesítménynormák bevezetésével változtattak. A GMM-t azonban erősen sújtja, hogy a Műszeripari Igazgatóságból való kiválásakor a betanított munkásainak magasabb aránya miatt alacsonyabb bérszintet állapítottak meg számára. Emiatt 1970-ben kb. 4-5%-kal alacsonyabb kereseteket tudott biztosítani. A panasz jogosságát a KGM elismerte. Az 1971. évi új Kollektív Szerződéssel azonban kedvező folyamat indult el. Maga a szerződés is újszerű volt. Először kötötték meg 5 évre. A vállalat 1972-ben a KGM és a Vasas Szakszervezet javaslatára a Munkaügyi Minisztériumtól bértámogatást kapott. Ennek mértéke az EKM-bcn 786 800 Ft, az ÁMGY-ben 1 387 800 Ft és a KMGY-bcn 225 400 Ft volt aszerint, hogy az egyes gyárak 207
