Koroknai Ákos: A Ganz Műszer Művek története (Budapest, 1975)
V. A villamos műszergyártás hazai bázisának megteremtése, a Ganz Műszer Művek nemzetközi hírnevének megalapozása 1964-1973
gokban pedig a vevők rendszeres látogatása vált általánossá. Néhány külföldi képviselet önállóan is ellátja a műszerek szervizszükségletét. A villamos műszerek exportjában az egyes országok oktatási programjai nagy szerepet játszanak. 1970-bcn a brazil üzlet még meghiúsult, a vállalat ezért a piacokat részben átcsoportosította, hogy a gazdasági vagy politikai okokból telítődő piacok esetleges kiesése áthidalható legyen. Azóta Peruban már 50 db GMM szállította komplett laboratórium működik, de Brazília is megnyílt. Az EKM dollárexportjának kb. 6o° 0-át alkotja ez a két üzletkötés. A gyártmányfejlesztési tevékenység révén a műszerexport 1970-től igen jó lehetőségeket kínál. A nyugateurópai tőkés országok érdeklődése növekszik, az űj gyártmányok (részben elektronikus elven működők) napjainkban vívták ki a GMM végleges piaci bevezetését a nagymúltú cégek között. Ez olykor áldozatok, különféle engedmények nyújtásával jár, de az EKM emelkedő exportja a sikereket dokumentálja. Az NSZK-beli Philips leányvállalattal, a Withof céggel, a MINITAK-szabályozó szállításáról tárgyaltak. A vállalat kilátásai javultak az 1971-ben megkötött 1 millió dolláros perui oktatásügyi keretszerződéssel. A szabaddevizás piacok szerzése csakúgy, mint az árammérőknél szintén előnyben részesül. 1970-re ezek részaránya az előző évi 33%-ról 61,6° ()-ra nőtt. Etiópia, Nepál, Elefántcsontpart sorakozott fel a hagyományos iraki, líbiai, marokkói piacokon kívül. Szocialista viszonylatban a szervizszolgáltató tevékenység fejlődött, mert a 70-es évek elején megtorpanó szakosítási tárgyalások és az államközi kontingensek nem kellő kihasználása átmenetileg kedvezőtlenül hatott. Románia, Korea, Vietnam az EKM teljes cikklistáját vásárolja. Az NDK-ba és Lengyelországba szállítandó műszerek gyártását pedig 1974-re az EKM csak úgy tudta megoldani, hogy előállításukat a Nagymarosi KTSz-re profilírozta. A vállalati export-struktúra kedvezőbb lett. 1972-ig az export 80%-át a fogyasztásmérők alkották, míg ezután csak 66%-át. A villamos műszerek részesedése 31%-ot ért el és a járműműszereké 3%-ot. Bár a tőkés világ valutaválsága, a dollár leértékelése miatt bekövetkezett egységes devizaszorzóváltozások negatív hatása a GMM-t sem kerülte el, mégis a dollárexport 1964-1974 között mintegy megnégyszereződött. A járműműszerigények rendszeresen túlhaladják a vállalat kapacitását. Járműműszer pótalkatrészeket, a 60-as évek végén, elsősorban a Szovjetunióba exportált Ikarus farmotorosokhoz szállítottak a MOGÜRT révén, de Jugoszláviába is 1,7 millió Ft-ért exportáltak autóbuszműszereket. A szállítmányok a skopjei Oktombri 11 Autóbuszgyárba irányultak. Az exportot 1972-től a GMM közvetlenül bonyolította. Ezenkívül még az NDK-ba szállítottak. A külföldi vállalatok versenye miatt azonban a leggazdaságosabb export 1970-től lelassult. Emiatt a GMM kisebb engedményeket is nyújtott a MOGÜRT-nek, hogy a járműműszerek exportvolumene ne essék vissza. Ebben az évben az autóbuszműszerek karbantartására is kötöttek szervizszerződést. 1971-ben tárgyalások kezdődtek meg a svéd C. A. Anderson Co. Gärle céggel parkolóórák gyártására. Bekapcsolódtak a magyarromán MAN kooperációs megállapodásba és megkezdték a járműműszerek szállítását az 1972-75-os ciklusra. A vállalat bejutott a román piacra. Nyugati relációban szintén történtek lépések, hogy az olasz Borletti valamint a német VDO és 205
