Koroknai Ákos: A Ganz Műszer Művek története (Budapest, 1975)

I. A villamos mérőműszergyártás kezdetei Magyarországon a dualizmus korában

toron alapuló energiaátviteli és elosztórendszer feltalálása után ismételten közismertté vált.

Az első Bláthy-féle indukciós számláló, bár számlálólapja amperórákra volt osztva a korabeli szokások szerint, mégis mutatta a wattfogyasztást a 90°-os fáziseltolás révén. Bláthy ui. mágneses mellékzárlattal vezette át az így nem teljes áramkör fluxusát a forgórészen. Ez korszerű megoldásnak számított, mert a versenytársak ezt különféle párhuzamosan kötött ohmikus és soros kötésű indukciós ellenállásokkal tudták csak megoldani. Bláthy 1901-1902-ben, majd 1906-ban tovább javította a váltakozó áramú fogyasztásmérő konstrukcióját. Célja a mérő függctlenítése volt a feszültségingadozástól. Ennek érdekében a feszültségmágnesbe változó mágneses ellenállást épített be, majd a mágneses mellékzárlatba helyezett telítődő darabot. Ez a kivitelezés később szintén széleskörűen alkalmazott eljárás lett.

A fejlesztés újabb sikereként 1906-ban 2 éves kísérletezés után, megszületett az „N” típusú fogyasztásmérő egyenáramra. Magyarország addig Németországból és Svájcból importálta ezeket a mérőket. A Bláthy-Zelevszky kettős munkája eredményeként azonban már a nagysorozatú hazai gyártás is lehetővé vált. Az olcsó és kb. 3 kg-os mérő kiállotta a versenyt a hasonló 6-7 kg-os külföldi mérőkkel szemben. Az ,,N” típusú mérő termelése intenzíven növekedett, de csakhamar felhagytak gyártásával a csekély belföldi kereslet miatt, noha a típusnak műszaki paraméterei megfeleltek a követelményeknek.

A Ganz gyár eközben lemaradt a váltakozó áramú számlálók területén. Az első típus elavult. Félő volt, hogy a vállalat kiszorul a már megszerzett osztrák, olasz, balkáni, sőt a hazai piacról. Az importált mérők súlya alig 5-6 kg-ot ért cl. Déri Lajos és Bláthy ekkor ismét munkához láttak. 1911 áprilisában kezdték meg a kísérleteket. A kísérletekről Déri Lajos így vallott: ,,A méréseket nagy titokban végeztük, s naponta 10-12 órát ültem egy szekrény előtt, melyben a kísérleti darab forgott.” Az új váltakozó áramú számláló végleges típusa 1913 nyarára készült el és feltalálója kezdőbetűjével jelölték meg. (,,B1” tip.) „Bláthy egy még kézzel összeállított darabbal azonnal leutazott Rómába - írja Déri 1943-ban - s az Anglo-Romanának bemutatta az új mérőt. Néhány napi vizsgálat után levelet írt haza, melyhez egy 3000 db-ra szóló rendelés volt csatolva. 5000 db mérő akkortájt annyi volt, mint most 50000 db.”

A ,,B” típusú számláló mindössze 2,6 kg súlyú volt és konstansgörbéje kedvezőbb az idegen gyártmányokénál. Nem befolyásolta lényegesen sem a feszültségingadozás, sem a periódusszámváltozás. Két előnye volt: a 100%-os túlterhelés (átmenetileg!; állandóan csak 50%-kal volt túlterhelhető) és az áram- és feszültségtekercsek cserélhetősége. A mérő a kisfogyasztást is mérte már (izzólámpa, vasaló), mégis erre több, mint 10 évig nem figyeltek fel. E típusnál alkalmazták először a túlterheléskiegyenlítést.

A számlálók fejlesztésével egyidejűleg Bláthy sok időt áldozott a hitelesítés mechanizálására. A stroboskopikus találmányait 1912 ill. 1913-ban Bláthy be is jelentette, de 1918-ig csak egyet szabadalmaztak.

D