Koroknai Ákos: A Ganz Műszer Művek története (Budapest, 1975)
IV. A szocialista műszeripar alapjainak lerakása 1950-1963
mélyen hatottak azok a tényezők, amelyek a kapitalista iparvállalatok felfogását jellemezték. A verseny, a konkurrencia elleni harc évtizedes szellemétől áthatva, amikor új körülmények közé kerültek, c visszahúzó hatások alól nem tudták magukat kivonni. Az idő múlása borított erre fátylat. Az összevonás után gyártott termékek jelentős része az EKA gyártmányok közül került ki. A vállalatok összeolvasztását végző Kolos Richárcl főmérnököt Lánci Zoltán az EKA vezető beosztású tisztviselője követte. Ezekben az években az EKA könnyebben és nagyobb sorozatokban előállítható műszertípusait gyártották. A Fehér cég gyártmányai háttérbe szorultak, de helyet kaptak az EIC- műszerek. Az ország ui. az első 5 éves terv ciklusában nemcsak az egyszerűbb szerkezetű EKA-gyártmányokat szükségelte, hanem a finomabb, igényesebb mérések céljait szolgáló műszereket is. Az új EKM termékprofiljának kialakulásában alapvető szerepet töltöttek be a Thermovolttal jött thermodinamikus hőérzékelő és szabályozó műszerek. Az ElC-től került át a vállalathoz di. Glória Antal az első fejlesztő mérnök, a Thermovolttól Nagy Pál mérnök, sőt az EKM-nél dolgozott másodállásban rövid ideig Reich Ernő az EKA főmérnöke. A magyar villamosműszergyártás így koncentrálódott sajátos módon az EKM keretében. Az összevonás, mint említettük, a hasonló típusú termékek együvé kerülését hozta magával: pl. 20 féle Deprez mérőművet gyártottak szinte azonos méretekkel, miközben a gyártás dokumentáltsága meglehetősen hiányos volt. Ezen sürgősen változtatni kellett. Az összevonás összefüggött a profiltisztításokkal is. Az EKM ennek jegyében vette át 1951-ben kissé megkésve ugyan - az MMG-től a punktográphok gyártását, kiegészítve ezzel a már gyártott hőtechnikai műszerek körét. Bár az első években a hagyományos értelemben vett gyártmányfejlesztésről nem beszélhetünk, mégis történtek kísérletek a meglévő és gyártott műszerek kombinációjával jobbteljesítményű műszerek előállítására: EKA-műszcreket építettek be EIC-tokokba stb. A termelt műszerek gazdaságosságának eldöntése is nehéz feladatot jelentett. Az EKM-nek nem voltak összehasonlítható gyártmányai. A vállalat csak 1952-től hozta összhangba az utókalkuláció munkáját a félkész- és készáru-könyveléssel. A régi gyártmányok dokumentációjának elkészítése, a hasonló jellegű gyártmányok méretarányainak egységesítése és egy-egy új termék kifejlesztése meghatározott szervezeti kereteket követelt. így jött létre az EKM-ben 1953-ban a néhány fős gyártmányfejlesztési csoport. A csoport megalakulása még nem hozott alapvető változást a gyár életében, de megalakulása új irányba mutatott. Ez lett a magja a mai 76 fős fejlesztési osztálynak. A vállalat részben maga kárán és belső nehézségein okulva, ugyanakkor az MSZMP Központi Bizottsága 1955. márciusi határozata nyomán felismerte: hiába növeli a termelékenységét, csökkenti az önköltséget és vezet be szigorú takarékosságot a normák emelése mellett, ha ezek az intézkedések nem párosulnak a régi gyártmányok termelésből való kiiktatásával és az új termékek gyártásba vételével. Az Elektroimpex kereskedelmi vállalat az EKM-t folyamatos megrendelésekkel éppen azért nem tudta feltölteni, mert a belföldi felhasználók nem igényelték az elavult műszereket. Az EKM gyártmányfajtáinak típusonkénti megoszlását a fejlesztési ciklus kezdetén (1955) a 16. sz táblázat tünteti fel.
