Koroknai Ákos: A Ganz Műszer Művek története (Budapest, 1975)
IV. A szocialista műszeripar alapjainak lerakása 1950-1963
A vállalati összevonás, az új gyártó egység kialakítása elválaszthatatlan Kolos Richárd főmérnök nevétől, aki a Magyar Siemens Művektől került az EKM műszaki vezetői közé. Egyik első szorgalmazója volt a villamos-műszertermelés koncentrációjának. Emlékének tiszteletére alapított a MATE Kolos-díjat és szintén emlékének adózik az EKM róla elnevezett brigádja. Az összevont vállalat részére 1950-ben 302 m2 terület állt rendelkezésre. A gyártóterülct 1964-ig, az új vállalati keretek életrehívásáig, négyszeresére növekedett. A bruttó állóeszköz-állomány — 1951-1963. évek között - 13,5 millió Ft-rol 90,7 millió Ft-ra növekedett. NÖVEKVŐ BERUHÁZÁSOK A vállalati beruházások mintegy 80 millió Ft-ot tettek ki az 1950-63. évek között (1958. évi összehasonlító áron). Ez a befektetett érték többszörösen megtérült. Az EKM 6 millió Ft-os termelési értéke 1963-ig 167 millió Ft-ra emelkedett. Jóllehet a beruházási volumen jelentős összeget tett ki, mégis kevésnek bizonyult a rohamosan fejlődő vállalat igényeihez képest. Általában véve a gépi berendezések állománya gyorsabb ütemben gyarapodott, mégis, ha a bruttó állóeszköz-állományon belüli megoszlást figyeljük, azt kell tapasztalnunk, hogy a gépi berendezések (tehát közvetlenül termelő eszközök) és az épületek-ingatlanok közti arány az eltelt 14 esztendőben alig változott: 60%-ról mindössze 52%-ra módosult a termelő berendezések javára. A korszerű technológia így nehezen törhetett utat magának. Az EKM állandóan a szűk keresztmetszetek felszámolásával küszködött, különösen a forgácsoló műhelyben. A vállalatvezetés ezért a gyártási feltételek jobb megszervezésével igyekezett úrrá lenni a bajokon. 1951-ben határozottan leszögezték, hogy a géppark bővítése még akkor is szükséges, ha a különböző külső és belső körülmények miatt egyes gépek vagy gépcsoportok nincsenek kihasználva. A jobb kihasználás céljából vezették be a forgácsolóban és az előszerelőben a 3 ill. 2 műszakot. Az EKM 1950-1953 között csaknem 15 millió Ft értékű beruházást hajtott végre. Bár ez jelentős nagyságrendet képviselt, mégis a vállalattal szemben támasztott népgazdasági igények, a hagyományos és az új iparágak felműszerezése sokkal nagyobb volumenű beruházást igényelt volna. A kezdeti beruházási viszonyok azonban még messze kedvezőbbek voltak az elkövetkezendőknél, mert i95 3-i9 5 7_ évek között az első 3 év beruházásainak csak egyharmada valósult meg. Az elmaradó beruházások miatt kényszerült az EKM egyre növekvő mértékben az iparági kooperáció igénybevételére és a felújításokra. A beruházási mélypont 195 5-1956-ban csúcsosodott ki. Az új beruházások az 1950. évieknek csak 4-6%-át érték el. Ekkor újították fel az áruforgalmi osztály épületét, szervezték át a szerszámműhelyt. Benne a gépeket a technológiai sorrendnek megfelelően állították fel. Hozzáfogtak a forgácsolóüzem átszervezéséhez. Az egyes munkahelyek világítását korszerűsítették. A rendelkezésre álló szerény keretekből arra is telt, hogy a munkatermekben a bútorok mázolásánál és a falak festésénél 11 2
