Koroknai Ákos: A Ganz Műszer Művek története (Budapest, 1975)
IV. A szocialista műszeripar alapjainak lerakása 1950-1963
11. sz■ táblázat Év 1 Nyereség millió Ft Év Nyereség millió Ft 1952 8,9 1958 36,2 1953 11,6 1959 11,3 1954 13,6 1960 14,8 1955 19,2 1961 36,7 1956 15,3 1962 29,1 1957 28,1 1963 19.4 Bár a számadatok a többszöri árrendezések és a forgalmi adósítás miatt nem összehasonlíthatók, mégis alkalmasak arra, hogy legalább nagyságrendileg nyújtsanak tájékoztatást. A költségeknek, kisebb ingadozásokkal, 40-53° 0-a az anyagkiadásokra jutott. A kezdeti 50% körüli arányt a gyenge minőségű alapanyagok okozták, míg a 60-as évek elején a megváltozott termékszerkezet indokolta a nagyobb anyagfelhasználást. A 3 éves tervig a bérkiadásokra a költségek 22,5- 27%-a jutott, de a nagyüzemi gyártási módszerek bevezetésével ez 21-22%-ra süllyedt. A termékszerkezet változásai újabb és újabb megoldandó kérdéseket vetettek fel. 1957-ben a HN 4 típusú mérőkből már napi 280-290 db készült az addigi 100-110 db helyett. A fejlődéssel járó létszám, felszerszámozási és betanítási nehézségeket a helyes gazdálkodással ellensúlyozták. Csökkent a műhelyek befejezetlen állománya és növekedett a raktári félkésztermékek mennyisége. A termelés folyamatosabb és biztonságosabb lett, különösen a 3 éves terv óta. Az Árammérőgyár 1958. évi tervét a Minisztertanács határozata alapján a KGM 26%-kal megemelte. A falu villamosítása érdekében a vállalat ezt még 2,8°o-kal túl is teljesítette. Ez a gyakorlatban annyit jelentett, hogy az Árammérőgyár termelése 3o,)/()-kal növekedett 1957-hez képest, míg a műszeripari volumennövekedés 18%-ot és az ipari termelésé 12%-ot tett ki. A dicséretes eredmény elérését segítette a pártkongresszus tiszteletére indított versenymozgalom, amelyben felajánlották a mezőgazdaság háromfázisú mérőigényének maradéktalan kielégítését és a speciális kivitelű mérők arányának javítását. Az emelkedésnek megfelelően a költségszint 72,5%-ról 71,1%-ra csökkent, amihez hozzájárult az üzemek között kialakult munkaverseny is. A vállalat vezetőinek és munkáskollektívájának kiváló eredményeit az évközbeni nehézkes anyagellátás sem tudta befolyásolni, pedig az éves keretszámok nem mindig álltak összhangban a negyedévesekkel (hengerelt, könnyűfém, félgyártmányok, zománchuzal). Az 1959. január i-vel bekövetkezett termelői árrendezés után az anyagköltségek változása miatt a vállalati költségszint 28%-kal emelkedett. A jövedelmezőség kb. 3-4%-ra csökkent. A termékek anyagigényessége nőtt. Az év végén 1 fő 1 napra jutó termelése 328,98 Ft-ot tett ki, míg az új árakon 366,51 Ft-ot. Az árrendezéssel egyidejűleg teremtették meg a vállalat műszaki fejlesztési alapját. Ez képezte a későbbi fejlesztések és beruházások bázisát, amivel a vállalati 100
