Koroknai Ákos: A Ganz Műszer Művek története (Budapest, 1975)
IV. A szocialista műszeripar alapjainak lerakása 1950-1963
rő gyártása 1955-ben 3,5 munkaórát igényelt, míg 1964-ben csak 2,1 órát (40%-os csökkenés). Az egyfázisú mérő összeszerelési ideje az összes gyártási időnek csak 8° o-át (kb. 12 percét) alkotta. Hasonlóan csökkent a HN3 ill. HN4 mérők gyártási ideje 7,6 óráról 4,1 órára, ill. 9,8 óráról 5,1 órára. (40-50%-os csökkenés.) A csökkenésben a szalagosítás nagy szerepet játszott. A TERMELÉS ALAKULÁSA A gyártmány- és gyártásfejlesztés egyre átgondoltabb és tudatos munkája révén kedvezően alakultak a termelési eredmények. A Ganz Árammérőgyár termelése egyfázisú számlálókból (Bdf) 1949-ben elérte a 143 700 db-ot, több mint kétszeresét tette ki az előző két év termelésének. Hasonló jelenség figyelhető meg a háromfázisú mérőknél (Hd 3 és Hd 4), amelyekből 1949-ben 25 250 db-ot állítottak elő. A termelés ugrásszerű megnövekedése összefüggött az államosított vállalatok (Ganz, Hajós és Szántó, Agrolux) összevonásával. A termelés volumene és a termékek árbavételének emelkedő tendenciája 1950-ben - rövid időre - megtört, amit a gödöllői áttelepedés váltott ki. Számlálókból 36 550 db-bal kevesebb készült, mint 1949-ben. Ez a helyzet azonban már az első teljes értékű termelési évben (1951) megszűnt: több mint 232 ezer db fogyasztásmérőt gyártottak. A terméklistán ekkor jelent meg az új egyfázisú NE mérő 50, 1952-ben pedig 954 db-bal. A típusváltás 1953-ban következett be, amikor a Bdf-mérők végleg háttérbe szorultak. A kézifelhúzású kapcsolóórák termelése a mindenkori kereslethez igazodott. A számok figj'elemreméltó fejlődésről tanúskodnak. A teljes termelés értéke 1948-52 évek között megnégyszereződött, míg a munkáslétszám csak két és félszeresére nőtt. A termelés-felfutásnak jelentős részét a termelékenység emelkedéséből fedezték. Egy fő egynapi termelése 5 év alatt 150%-ra növekedett. Ennek ellenére nem emelkedett a 100 Ft munkásbérre jutó teljes termelés értéke. Ez abból fakadt, hogy bővült a gyár létszáma. A munkáslétszám az 1948. évi 370 fő helyett 1952-ben már 966 főt tett ki. A műszaki dolgozók száma pedig elérte a 122 főt (1948 : 31 fő). Az Árammérőgyár eredményeit javítota, hogy az elfekvő, leértékelt egyfázisú mérőit 1949-51 között kis fáradsággal átalakította és nagy nyereséggel értékesítette. A termelés önköltsége mégsem alakult mindig kedvezően. A szovjet fél magas minőségi követelményeket támasztott. A mérőket többször kellett beszabályozni és jobb munkaszervezésről kellett gondoskodni. Nehézséget okozott, hogy az eredeti exportrendelések 1952-ben megváltoztak. A Szovjetunió a kisebb munkaigényű Bd mérő helyett a Bdu és Hd 3 ill. 4 típusok szállítását kívánta. A vállalat eredménye ezáltal ugyan lényegesen javult, de a termelésben sok akadályt kellett elhárítani. A munkások 12-14,5%-a ui. 1952 második felében 100% alatt teljesítette tervfeladatát, amit részben az új dolgozók felvétele idézett elő. A vállalanál ezért megszervezték az ún. patronázs mozgalmat. Minden műhelyben kifüggeszették a patronálok és a patronáltak nevét, az utóbbiak teljesítményszázalékának fejlődését. A termelés növelése érdekében súlyt helyeztek a munkaversepy-mozgalorn. kibontatkoztatására. Ez annál indokoltabb volt, mert az új 96
