Szilágyi Gábor: A fotóművészet története a fényrajztól a holográfiáig - Képzőművészeti zsebkönyvtár - Képzőművészeti zsebkönyvtár (Budapest, 1982)

A fotográfiától a fotóművészetig - Kísérletek papírképek előállítására

elő. Az itt — báriumból, cinkből, foszforsavból, bórsavból — készült ún. jénai üveg kiváló minőségűnek bizonyult. Számos, előnyös tulajdonsága közül első helyen a tökéletesebb achromatizmust (színhibamentességet) illik megemlíteni. Az új üvegalapanyagból 1886 és 1888 között jelentős mennyiségben készültek lencsék. Abbe segítségül hívta a korszak talán legképzettebb, optikával foglalkozó matematikusát, Paul Rudolph-oX (1858—1935), akinek számításai szolgáltatták az alapot 1 890-ben a Carl Zeiss cégnek az új, jénai üvegből készített három, majd négy, öt tagból álló anasztigmát lencserendszerek előállításához. Az anasztigmátok nagy képszögre — 85°—110°-ra — kiterjedő mezőben, nagy—1 6,3—1 10 — fényerővel adtak asztigmatizmustól mentes képet. Valamennyi ún. aszimmetrikus lencse volt. (A szimmetrikus formában készített anasztigmátok esetében a lencserendszer tárgyoldali tagja mind alakra, mind gyújtótávolságra megegyezik a képoldali taggal.) Az anasztigmátokat 1890-től különböző néven — Protar, Doppel-Protar — hozták forgalomba. 1902-ben még tökéletesebb konstrukciójú — hátul két ragasztott, elöl két ragasztatlan lencséből álló — lencserendszerek jelentek meg, amelyeket Paul Rudolph tervezett (Tessar-objektívek). Különféle sorozatokban készültek, a pillanatfotográfia, illetve a reprodukciós fényképezés céljaira A Goerz-cég 1893-ban jelent meg a piacon az E von Hoegh tervezte 1 :7,7 fényerejű kettős anasztigmáttal, ami később — 1 :6,8 fényerőre javítva — Dagor néven került forgalomba. Versenytársak a Voigtländer cég 1902-től gyártotta az ún Hélíár lencserendszerét, amely minőségben vetekedett a Goerz-féle Dagor-ral (Eder: 407—409)