Szilágyi Gábor: A fotóművészet története a fényrajztól a holográfiáig - Képzőművészeti zsebkönyvtár - Képzőművészeti zsebkönyvtár (Budapest, 1982)

A fotográfiától a fotóművészetig - Kísérletek papírképek előállítására

érzékenyebb és főleg időtállóbb, un. kollodium-ezustklorid papírt fedezett fel és vezetett be a fényképészeti eszközök és termékek piacára. Kétségbevonhatatlan előnyei ellenére sem akadt vállalkozó Ang­liában, aki tömegméretben hajlandó lett volna forgalomba hozni. így aztán —furcsa módon — a müncheni J. B Obernetter for­galmazásában jelent meg 1 868-ban a pia­con és vált — az 1 880-as és 1890-es évek­ben Arisztotipia néven — ismertté fényké­pész körökben. A brómezüst zselatin réte­get először az angol Peter Mawdsley pró­bálta ki papíron. A The British Photogra­phic Almanach 1 874. évfolyamában meg­jelent cikkében (115—117) melegen aján­lotta használatát valamennyi fényképező­­nek. Mawdsley elővigyázatlan volt, nem védte találmányát szabadalmi bejegyezte­téssel. így fordulhatott elő, hogy 1879- ben Joseph Wilson Swann (1828—1 914) saját találmányaként szabadalmaztatta. 1880-ban — az Eastman brómezüst zse­latin papír bevezetését megelőzően — kétféle brómezüst zselatin papír volt ismert és közhasználatban: az egyiket Swan, a másikat W. T. Morgan vállalata gyártotta. 69. 1854-ben J B Spencer és A J. Mel­­huish egy olyan rendszert szabadalmazta­tott Angliában, amelyben az egymáshoz ragasztott, 12 db viaszpapír (kálotípia) ne­gatívot orsóra csévélték és úgy helyezték őket a gépbe. A fényképezők azonban — Albert herceget kivéve, aki nagy érdek­lődést tanúsított iránta — idegenkedve fo­gadták ezt az újítást, amely sosem tudott jelentős mértékben elterjedni. A szokások azonban idővel változnak. így magyaráz­ható, hogy — húsz évvel később — 1875-ben Léon Warnecke (1837—1900) találmánya — előbb kollodium-benzines gumi-, majd fényérzékeny brómezüst-kol­­lodium réteget vitt fel a simított papírte­kercsre — kedvezőbb fogadtatásra talált. A felcsévélt papírszalagra száz felvételt le­hetett készíteni. Warnecke — a negatív ki­dolgozása után — zselatinréteggel erősí­tette meg a fényérzékeny réteget, majd az egészet „lehúzta" a papírról. A másolást erről a zselatinnegatívról végezték (BJP, 25 June 1875) Az igazán forradalmi újí­tást ez jelentette. A fényképezők hosszú idő óta törekedtek arra, hogy az üveget ke­vésbé súlyos, nem törékeny hordozóval cseréljék fel. Sehogysem sikerült azonban olyan anyagra akadniok, amely felvehette volna a versenyt a tökéletesen áttetsző, si­ma üvegfelülettel: amely oly könnyű lett volna, mint a papír, annak előnytelen tulaj­donsága — pl. átütő, a pozitívon is látható erezete, szemcsézettsége — nélkül. War­necke megőrizte emulzió-hordozóként a papírt, de az emulziót másolás előtt „le­­hántolta" róla. így elkerülte, hogy a máso­lás során a papír szemcséi a pozitív képen is meglátsszanak. „Filmje" csupán azért nem válhatott jelentőségéhez mérten nép­szerűvé, mert az emulzió érzékenysége sok kívánnivalót hagyott öt követően sokan kísérleteztek újfajta, „lehántolt filmmel", de ez csak az első Kodak-gép megjelené­sét követően vált — rövid időre — haszná­latossá. A lehántolt filmet hamarosan ki­szorította az Eastman-féle nitro-celluloid tekercsfilm. 70. A film kifejezés a közép angol fel(= - hártya) szóból képzett, feltehetően az in­doeurópai pel- szótőből származó szó, amely a latin pellis (= hártya) szóalakban is fellelhető. 71. 1888-ban a lehántolható tekercsfílm már 48 felvételre adott lehetőséget. 1 889-ben az új, nitro-celluloid filmszalag­ra 24, illetve 48 képet tudtak exponálni. 72. Ackerman: 1930 73. A celluloid a vegyészeiben a cellulóz néven ismert vegyület származéka A cel­luloid vagy nitro-cellulóz film nitrált gya­potból készült. Az éterrel, alkohollal kevert masszát kámforral kezelték. John Wes­ley Hyatt a newarki Celluloid Manufactur­ing Company elnöke 1 873-ban jegyeztet­te be mint márkanevet az Egyesült Álla­mokban és Angliában. 74 Parkes 1856-tól kezdve foglalkozott megfelelő rugalmasságú és állóképességű, a fényérzékeny réteget hordozó anyagok előállításával. A celluloid — amely ugyan­csak az ő felfedezése és kezdetben a Par­­kesine nevet viselte — hordozóként való felhasználásának ötlete szintén tőle szár­mazik. 75. Journal of the Franklin Institute. Phila­delphia, 1888: 478 In: Gernsheim: 294 76 Ma is használatos értelmében, a film rugalmas, celluloid alapanyagú, fényérzé­keny réteget hordozó lemez vagy tekercs. 60

Next

/
Thumbnails
Contents