Szilágyi Gábor: A fotóművészet története a fényrajztól a holográfiáig - Képzőművészeti zsebkönyvtár - Képzőművészeti zsebkönyvtár (Budapest, 1982)
A fotográfiától a fotóművészetig - Kísérletek papírképek előállítására
egyszerűvé válna, mint fekete-fehér rokona, A feladat minden idejét és energiáját leköti. Míg korábban rendszeresen — szinte havonta — tájékoztatta a fényképezés iránt érdeklődő tudós kollégáit az Akadémia felolvasó ülésein a fényképészet helyzetéről és előrehaladásáról, e felolvasások lassan-lassan elmaradnak. Évek telnek el, de Louis Lumiére nem hallat magáról. Az autokrom eljárást — a színes fényképek előállításának módját — 1904. május 30-án ismertette a Francia Tudományos Akadémián.102 Kereskedelmi célra 1907-től kezdték gyártani. 1913-tól a Lumiére-gyár naponta már 6000 autokrom lemezt készített. A Lumiére fivérek 1 906 és 1911 között született autokrom képei műfajukat tekintve igen változatosak. Található közöttük csendélet, belső felvétel, tájkép, szabadban felvett portré és néhány riportnak beillő alkotás. 1907-ig —sőt, még néhány éven keresztül azt követően is — nem volt könnyű hozzájutni az autokrom lemezekhez. Alfred Stieglitz (1864—1946) — másokkal, így Edward SteichenneA (1879—1973) egyetemben — izgalommal várta, hogy — fél évszázad sikertelen kísérletezése után —végre megismerkedhessen az első olyan színes eljárással, amelyet mára műkedvelők is próbára tehetnek. „Szerkesztő úr — írja a londoni Photography című laphoz intézett levelében 1907-ben —, az ön lelkes nyilatkozata és eredményei, amelyet a Lumiére-féle autokrom lemezekkel elért, igazolják önt. Lelkesedése teljességgel megalapozott. Szavakkal lehetetlenség tolmácsolni a látottakat (...) a felvételek oly meglepően hitelesek, hogy minden várakozást felülmúlnak. Idestova húsz éve, hogy a színes fényképezés problémája szüntelen foglalkoztat. Közelről figyelemmel kísértem e kérdés megoldására irányuló valamenynyi törekvést. Nem volt elhamarkodott tehát részemről a kijelentés, amelyben azt állítottam, hogy a színes fényképezés mindörökké a fotográfia perpétum mobiléja marad. Másfél esztendővel ezelőtt azonban úgy értesültem, hogy a Lumiére testvérek megoldották ezt a problémát. (. . .) Bevallom, nem hittem, bár a Lumiére név a komolyság és a szakmai hozzáértés garanciáját jelenti számomra. A sors úgy hozta, hogy 1907. június elején Párizsban tartózkodtam, amikor az ottani fotóklub az első eredményeket bemutatta. Engem a betegség ágyhoz kötött, de Steichen megjelent a kiállításon. Vásárolt néhány lemezt is, hogy kipróbálja őket. A rohanástól kifulladva állított be szállodai szobámba, kezében az általa készített kétszínes felvétellel. Elhanyagolható hibáik ellenére, első pillantásra meggyőződtem, hogy a színes fényképezés örökre megoldhatatlannak hitt problémája megoldódott. (...) Nem adok hosszú időt és minden fényképező a színek bolondja lesz. Mindezért egyes-egyedül Lumiéreéket terheli a felelősség. Talán szerencse, hogy pillanatnyilag nem árusítják még e lemezeket. A művészi céllal fényképezők és a csupán szórakozásból kattogtatok felvételei közötti különbség ugyanis színesben még inkább szembeötlő, mint a fekete-fehér képen. Az ég irgalmazzon nekünk." Steichen azon kevés kiváltságos egyike volt, akinek sikerült autokrom lemezeket szereznie, még mielőtt azokat forgalomba hozták volna. Ennek köszönhető, hogy már 1907 novemberében New Yorkban a Foto-Szecesszio csoport kis kiállítótermében az amerikai közönség is megismerkedhetett — Steichen, Stieglitz és Frank Eugene (1865— 44
