Szilágyi Gábor: A fotóművészet története a fényrajztól a holográfiáig - Képzőművészeti zsebkönyvtár - Képzőművészeti zsebkönyvtár (Budapest, 1982)
Kísérletező művészek és művészi kísérletek - Befejezés
Jegyzetek 1. A XIX. század végétől a hetvenes évek elejéig, a fotóművészet fejlődésének irányvonalát mindig annak intézményrendszerén belül határozták meg. A klubokba, művészeti társulásokba tömörült alkotók az általuk szervezett kiállításokon és a befolyásuk alatt álló szaksajtón keresztül azt népszerűsítették, amit ők csináltak, következésképpen művészinek tekintettek. A hetvenes évek elején ez a helyzet alapvetően megváltozott. Múzeumok, galériák, magánszemélyek nemcsak vásárolni kezdték a fényképeket, de a mecenatúra révén — amelyet a nagyvállalatok, intézmények részben rajtuk keresztül gyakoroltak — képessé váltak arra, hogy befolyásolják a fotóművészet fejlődését, irányzatainak (ki) alakulását. 2 1976-ban a fényképezők régi álma vált valóra. Norman L Stauffer Visitronic Auto/Focus néven önműködő élességbeállító szerkezetet szabadalmaztatott A japán Konishiroku fényképészeti gyár új, Konica C35 AF modellje a kívánt témára — elsőként a világon — automatikusan állította élesre az objektívet. A Polaroid vállalat 1978-ban forgalomba hozott Sonar One Step kamerája az automatikus élesreállítást ultrahang segítségével, a legújabb típus, a Pola Sonic Auto Focus 26 cm-től végtelenig 1/15 másodperc alatt elvégzi (Color-Foto, 1980:12:13) 3. Alig egy évszázada az ezüstből mindössze pénzt vertek és ékszereket, étkészleteket készítettek. A fényképészet — a brómezüst zselatin lemezek bevezetése óta — néhány év alatt a fehér nemesfém első számú fogyasztójává vált. Korábban évente 13 ezer tonna ezüst került forgalomba a világon és ennek 40%-át a fényérzékeny nyersanyagok előállítására használták fel. A Kodak vállalat egymaga 16,8%-kal, a Polaroid 1,2%-kal részesedik a világ ezüstfogyasztásából. A 40%-ból fennmaradó 22%-on az Agfa, a Dupont, a Fuji, az Ilford és a kisebb vállalatok — így az Orwo, a Ferrania, a magyar Forte — osztozik. Az ezüstválságot több tényező idézte elő. Az egyik — talán a legfontosabb —, hogy hosszú idő, óta a kereslet meghaladja a kínálatot. Az előbbi rendszeresen 13 ezer tonna, az utóbbi mindössze 1 0 ezer tonna volt. Ez megkönnyítette a spekulációt, de önmagában még nem elegendő a válság kirobbanásához. A valódi ok, hogy az arany mellé az ezüst is felzárkózott értékőrzővé és a piac fokozatosan a spekulánsok ellenőrzése alá került. Nekik köszönhető, hogy grammjainak ára egy esztendő alatt 80%kal emelkedett. (PCR, 1980:228 és Popular Photography, 1 980 :80 :72.) 4. Az erre vonatkozó elképzelésekkel nemegy nyersanyaggyártó rendelkezik már. Sőt, kísérletek is folytak, de az ezüst nélkül készülő nyersanyag érzékenysége messze elmaradt az ezüstöt tartalmazó emulziókétól. Viszont az első, az ezüst majd 100%-os visszanyerését lehetővé tevő nyersanyagot, az Ilford XP-I-ex már 1980-ban forgalomba hozta az angol—svájci érdekeltségű Ilford vállalat. Az XP-1 fekete-fehér filmnyersanyag emulziója — amelynek érzékenysége 400 ASA/ISO (ez utóbbi az érzékenység új, nemzetközi szabvány szerinti jelölésére szolgál) —egyetlen réteget alkotó, kékeszöld, bíbor és citromsárga színezékeket tartalmaz. Előnye, hogy a színes nyersanyagokéval azonos — egyebek között Kodak C41 vagy Agfacolor Process AP-70 — fürdőben hívható elő és az előhívás során ezüsttartalma teljesen kioldódik és visszanyerhető. (Marchois, Jacques: Ilford XP- 7. Le premier film de l'avenir. Photo-Magazine, 1980:9:73.) 5. A Mars bolygóra küldött Viking I. és II. amerikai űrszonda fedélzetén egy-egy fényérzékelőt helyeztek el, amelyet 300 millió km választott el a Földön található fényérzékeny felülettől. A fényérzékelővel kapcsolatban álló bonyolult szerkezet a látottakat kódolt jelekké alakította és rádióhullám útján a Földre juttatta, ahol a számítógépek e jeleket száz és száz elemet tartalmazó vonalakra bontották és egy objektiven keresztül a fényérzékeny felületre „szórták". (Un robot pho-384
